Véleményed szerint, szerető, összetartó családból van több, vagy destruktív, rombolóból?

"Összességében destruktív ez a társadalmi felállás, az embernek a közösségi élet az ideális, nem a családokra bontott."

Ezt én is így látom, vagyis inkább ez csak megérzés, de olvasnék erről értekezéseket, tanulmányokat. Nem vagyok valami művelt a témában, de érdekel. Tudsz segíteni esetleg (vagy más), hol érdemes kezdeni?

Ha megerősítésre vágysz, akkor OSHO: Férfiak könyve.

Írjál mailcímet, kontultálhatunk, próbálom felidézni, mik tartoznak még a témához.

"Egy olyan család is legtöbbször romboló, ahol van feltétel nélküli összetartás egyes családtagok között." Nagyon igaz. Anyám folyamatosan nyelt és küzdött, hogy fenntartsa a látszatot a rokonságnak, hogy minden rendben van otthon a rettentően problémás öcsémmel. Tőlem is ezt várta, én ezt nem sokáig bírtam idegileg. Én legyek jó testvér, én kezdeményezzek, ne panaszkodjak senkinek, nehogy ezt szót is szóljak a rokonoknak, hogy testvérem miket művel. Óvjuk a testvérem világát, nehogy sérülés érje, a külvilág mit lásson.

Neki is, nekem is ráment az egészségem, egy pont után közöltem, hogy belőlem nem lesz cseléd, felmosórongy, pénzautomata, csak azért, hogy "béke fent maradjon". Azóta én vagyok a "zsörtölődő, a rossz, aki csak morogni tud".

Évről évre romlik a helyzet ezzel a struccpolitikával, miközben a rokonok, külvilág csak annyit látnak, hogy testvérem csak keresi az útját.

10-es válaszoló tök jól leírta.

Kiskoromban azt hittem a mi családunk teljesen normális, ideális. Úgy középiskolás korom körül kezdtem rájönni, hogy itt valami nem oké. Most, felnőtt nőként már belátom, hogy a miénk sem normális sem ideális család nem volt. És az egész família ilyen. Mindenkinek van valami kettyója és ha ilyen emberrel vagy összezárva éveken át, az bizony kihat rád. És csak évek múlva tűnik fel amikor visszanézel.

Nálunk a rokonok nem foglalkoznak egymással. Nem járunk össze, nem megyünk el kávézni vagy sétálni egyet, nem megyünk át a másikhoz. Nekem lenne rá igényem meg kedvem de mindig van valami kifogás. És elsikkad a dolog és arra eszmélsz, hogy ha nincs párod akkor ülsz otthon a net előtt és nyomod a klaviatúrát és megosztod a nyomorod idegenekkel, akiket nem érdekel. És a család többi tagja is ugyanezt teszi csak más házszám alatt.

Szerintem ezt nagyon nehéz megítélne. Lehet, hogy van olyan család, ahol első látásra minden rendben, aztán valójában romboló. Van ismerősöm, akinél családi ebédeket tartanak, közben meg az egyik gyerekével nem is tartja a kapcsolatot már, és mást is kibeszélnek.

Bár a legtöbb közeli ismerősöm családja elég összetartó.

Azért az különbség, hogy kinek romboló ugyanaz, ami másnak összetartó.

Mert aki itt írta, hogy testvérek évek óta nem beszélnek egymással, mert az anya kivételezett az egyikkel. Az a család a kivételezett gyereknek összetartó, mert vele összetartanak, ő csak kapott.

A valódi kérdés szerintem, hogy őszinték-e ezek a szerető vagy nem szerető családok? És mekkora családról beszélünk, csak 2 generációs vagy több is? Mert sokszor a 2 generációban nemszerető a 3.ra kiterjesztve szerető is lehet. Már ha hagyják, persze.

És ez így nem is jó, ahogy a kérdés föl van téve, mert egy szeretőnek tartott család nem biztos hogy építő.