Öngyilkosságnak számit?

Néha anyukám kérdezgeti a vita hevében, hogy anno miért hívtam ki a mentőket, amikor ő öngyilkos akart lenni. Azon kívül, hogy szeretem és nem szeretném, hogy ha meghalna, ha nem hívok orvost annak ellenére, hogy tudom, minjárt meghal, akkor én tulajdonképpen gyilkos vagyok.

Így van ez a te esetetben is. Tudod, hogy beteg vagy és bele is halhatsz, mégsem veted alá magad az orvosi kezelésnek. Ez szerintem egyértelműen öngyilkosság. Csak lassú.

Nem létezik pokol. Ha meghalsz, akkor annyi, nincs tovább.

A kérdésedre válaszolva pedig tekinthető ennek is, annak is. Ha azért nem megy orvoshoz, hogy meghaljon, akkor végülis tekinthető öngyilkosságnak.

De ha már vallásos vagy (hiszel a pokolban), akkor javaslom nézd át a bibliát. Az isten legnagyobb ajándéka az ember számára a szabad akarat volt. Az ember szabadon dönthet a saját sorsáról, és a saját életéről.

Ha hívő vagy, elgondolkodtató a dolog... pl.: szívbetegvagy, meghal egy másik ember, és neked adják a szívét... nem jutsz ezért a pokolra? úgy gondolom a hitvilágban ez ugyan úgy a saját életed megváltoztatása, mint az, ha öngyilkosleszel. mármint, akkor nem jutsz a pokolra, ha "életet lopsz" gyógyszerekkel, vagy egyéb módon?!. elvégre... jogod van egyáltalán tovább élni? Nem lehet, hogy Istennek terve volt veled, te meg kijátszod?!. Az öngyilkosság is ugyan ez... Ha komolyan vesszük a szabad akaratot, akkor miért kéne bármelyikért is a pokolra jutni?!.

Amúgy nem vagyok hívő, csak érdekelt a dolog.

ma 22:24!!!

Majdnem igazad van, de én picit módosítanám. Így: Ha valaki beteg akkor meghal, ha egészséges -egy idő után- akkor is...

És igen, öngyilkosságnak számít az ha valaki tudja, hogy halálos beteg, de nem kezelteti magát....

Egyszer én is majdnem öngyilkos lettem. Nagyon nehéz évek voltak mögöttem, úgy éreztem minden kilátástalan, és hogy nem bírok tovább élni és szenvedni - de attól tartottam, hogyha megölöm magam, tehát feladom, akkor mindent újra kell kezdenem egy másik életben, hisz nem küzdöttem meg a boldogságomért.

A pokolban nem hiszek, ettől nem féltem, de attól igen, hogy az Isten és Istennő (nah, én csak így nevezem:)) megbocsát és visszaküld élni... úgyhogy nem tettem meg. És ma már nagyon örülök, mert helyrejöttek a dolgok, és hálásan köszönöm az életet, amit kaptam, mert meg tudom látni a szépet és jót a világban.

Azt viszont még akkor elhatároztam, hogy ha halálos beteg leszek, én nem megyek orvoshoz. Egyrészt kórházfóbiám van, úgyhogy hamarabb halnék bele az első vizsgálat gyötrelmeibe, mint magába a betegségbe, másrészt én anno, amikor azt mondtam, hogy rendben, kitartok és türelmesen hiszek az életben, ezt az egyetlen kikötést tettem az égnek.

Ha élnem kell, éljek, de ha halálos beteg leszek, azt úgy fogadom, hogy eljött az én időm távozni. Persze lehet, hogy butaság, amit mondok, de én így akarom. Ha van isten, hallotta, amit mondtam és eszerint cselekszik, ha nincs, akkor nem mindegy a halál, ha utána semmi se fáj?