Most komolyan ezért álltak le velem veszekedni? (gyerek téma)

Előre szólok, nem provokatív kérdés. Csak érdekel, hogy én vagyok-e önző tényleg vagy valami.

25 éves vagyok, stabil párkapcsolattal, albérletben élünk a vőlegényemmel, mert még nem találtunk olyan lakást, amit megvettünk volna. Folyamatosan nézük, és ha találunk, akkor tudunk felvenni hitelt (olyan 60% önerőnk van), aztán saját lakás. 15 év múlva szeretnénk házat venni majd. Ezek a tervek.

Rokonoknál voltam egyik nap, és felmerült, hogy ugyan miért nem szülök már?!

Mondtam, hogy habár a korom megfelelő, de albérletben nem szeretnék szülni, nem is akkora nagy a lakás, meg eleve nem tetszene a dolog.

Válasz: Mindenki más is megoldja albérletben, nem érti, hogy miért vagyok én ilyen...

Mondtam, hogy ez nem hiszem, hogy vita tárgya, én nem szeretnék oda, pont.

A következő ütközési pont a leendő gyerekeim száma volt. Én úgy nőttem fel, hogy mindenkinek volt külön szobája. Nekem is, szüleimnek is, illetve volt még egy dolgozó szoba. Nekem ez így egészségesnek tűnik a mai napig.

Így nem tetszett a rokonnak, hogy azt mondtam, hogy ha több gyerekem lenne (mert kaptam az ívet, hogy mi az, hogy csak egy gyereken gondolkozok?!), akkor bizony házban szeretnék élni, ahol a párommal van közös szoba, és a 2 gyereknek is külön.

Erre: Látom, vannak ám igények...

Hallani kellett volna a hangsúlyt. Itt felálltam, megköszöntem a vendéglátást és halaszthatatlan dologra hivatkozva távoztam.

Nem hinném, hogy én lennék annyira önző. Persze, lehetne úgyis, hogy 2 gyerek egy szoba, mi meg a párommal a nappaliban, de én nem szeretném oda a hálómat. Az a közös tér. Így nőttem fel, és ezeket a feltételeket szeretném én is megteremteni. Ha nem lesz ez meg, akkor nem szülök több gyereket, max egyet.

Én gondolom ezeket rosszul?