Szívesen segítek a rokonjaimnak, viszont elvárom, hogy ők is segítsenek, ha szükséges. Önző lennék?

Engem nem zavar, ha nem önzetlen, szerintem a világon nincs olyan tett, ami önzetlen lenne.

De ha megkérek valakit, hogy fúrjon fel egy polcot, akkor ne ő döntse el, hogy cserébe felásom a kertjét vagy hozzám költöznek egy hétre a kutyái. Nyilván viszonzom a segítséget, de olyanban nem tudok segíteni, amiben nem tudok.

Ha valaki szívességet kér tőlem és én segítek neki, akkor joggal várom el, hogy cserébe ő is segítsen nekem, ha tud. Ez így fair, így normális. Hogy lenne ez önzőség? Ugyan már...

Az már egy más kérdés, hogy a viszonzás nem azt jelenti, hogy pontosan úgy, pontosan annyiszor ad vissza, ahogyan és ahányszor kapott. Mert ez így tényleg fillérezgetés lenne... A lényeg, hogy ha az illető számíthatott rám, akkor én is számíthassak ő rá (feltéve, hogy tud nekem segíteni az adott dologban és nincs életbevágóan fontos, halaszthatatlan ügye).

Ezt a "nem illik számolgatni, mert paraszt/gyerekes/éretlen/stb." dolgot viszont hagyjuk, mert ezt tényleg azok szokták elsütni mindig, akik sunyi módon csak ki akarják használni a másik fél jólelkűségét.