Mit tegyek? Bírjam ki otthon a gimit vagy váltsak?

Jelenleg 9.-es vagyok egy jó gimiben, szeretem a tanárokat és az osztálytársakat is. Az osztályban 40-en vagyunk, ami elég sok. Már eltelt egy év, de még mindig nem ismerek igazán egy csomó mindenkit, de már nem is nyitott senki a barátkozásra, mindenki elvan a saját kis körével.

Szóval összeségében nem kötődöm érzelmileg a sulihoz.

Az ok, ami miatt váltanék inkább magánéleti. Mostanság eléggé megromlott a kapcsolatom a szüleimmel, nem szeretek itthon lenni, hétköznapokon csak azért megyek haza, hogy tanulhassak másnapra, viszont pénteken sokszor maradok későbbig a suliba, mert nincs miért hazamennem. Itthon a körülményeim sem a legjobbak a tanuláshoz, a szüleim szobájában van kialakítva a tanulósarkon, ami azért baj, mert sokszor későig írok házit/készülök a dogákra, így kiszorítom onnan őket. Ráadásul anyukám munkája elég stresszes, sokszor bántja a főnöke, ha értekezlete van délután, sejthető hogy otthon balhé lesz, mert hazahozza a feszültséget.

Szóval ezek miatt gondolkodom rajta, hogy átmegyek egy szomszéd megyében lévő suliba, ahol kollégista lehetnék. Talán, ha nem kéne egész héten itthon lennem, akkor önállósódhatnék és jobban értékelném a szüleimmel töltött időt. Pluszban abban a suliban kisebb létszámú osztályba kerülhetnék, ahol törődnek is az emberrel. A probléma az, hogy valószínűleg apukám nem engedné, hogy elmenjek a suliból meg itthonról, egyszer azt mondta, hogy majd csak főiskola miatt költözhetek kollégiumba.

Mit tegyek? Bírjam még ki így itthon a gimis éveket vagy beszéljem rá őket a váltásra? Mi lenne hosszú távon jobb?