Életem közepére teljesen reményvesztetté váltam?
Nem vagyok jó helyzetben, sajnos eléggé mélyről jövök, mind a társadalmi "létrát", mind a lakóhelyet illetően.
A környezetemben azt látom, hogy "mindenki" házasodik, jön a gyerek, jó munkahelyük van, saját tulajdonú lakás, autó, abszolút előremutató jövőképpel.
Ezzel szemben meg vagyok én, a mindennapi megélhetésért küzdök. A kiindulási helyzetemből adódóan se kapcsolatom, se vagyonom, se semmi, igazából a 30-hoz közel semmit sem tudok felmutatni, még 10 éves fiat puntót sem.
Az egyetem alatt is dolgoznom kellett, hogy meg tudjak élni, emiatt csúsztam is, mert nem tudtam 100%-osan a tanulmányokra koncentrálni. Így a szakmai karriert is később tudtam elkezdeni építeni.
A családalapítás lenne a cél, de ilyen helyzetben erre szinte semmi esély nincs. Én nem tudom felmutatni azokat, amelyeket a volt évfolyamtársaim, akik nagyon jó közegből jöttek. Ők a 20-as éveik elejére "már fel voltak" építve, vagyon, egzisztencia, utazási tapasztalat. Úgy látom, hogy kb. labdába sem tudok rúgni, ha párt akarok keresni, mert az az elvárás, hogy férfiként qrva jó egzisztenciával rendelkezz, az nálam alig oldható meg.
A jelenlegi albérlet megszűnik, találni nem nagyon találok, amit pedig igen, az a fizetésem jelentős részét elviszi. Így félretenni sem tudok, nem tudok miből "építkezni". Kb. most is arra törekszem, hogy ne költsek sokat, mert egyrészt nem tudok, másrészt ha elköltőm azt is ami marad, akkor tényleg nem jutok egyről a kettőre. Ez pedig egy eléggé passzív életet jelent.
MI lehet a megoldás? Hazaköltözés a szülőkhöz, onnan munkába járás, havi egy átlag albérletár feléért. Aztán lehet majd a fejemhez vágni, hogy én csak mamahotelezek, mert mennyivel egyszerűbb hazamenni, ahol a szülők kiszolgálnak. Egy fenét, már bocsánat. Szeretem az önállóságot, hogy magamra mosok, főzök, takarítok stb. De ezt hiába mondanám, mert a társadalmi bélyeg elég nagy...
Jelenleg 28 vagyok, talán 35-40 éves koromra összejöhet egy önerő, amivel egy lakáshitelhez juthatok, mondjuk egy 30 négyzetméteres lakáshoz, aminek a törlesztőjét fizetem úgy 70 éves koromig...
Sajnos férfiként nem tudom produkálni azt a társadalmi elvárást, ami a nők részéről mutatkozik, hogy legyen meg mindened. Sz*r dolog ezt kimondani. Ez pedig nem egy jó helyzet. Az ember elfogadja, ha néhány évig, akár 5-10 évig is összeszorított foggal kell küzdenie azért, hogy utána jobb legyen, de az a baj, hogy jelenleg 15-20 év múlva sem látom, hogy egy olyan egzisztenciát fel tudnék mutatni, mint a környeztem 20-onévesen.
50 évesen családalapítás meg nem biztos, hogy működni fog, ami a biológiát illeti.
válasza:Szia , egyáltalán nem vagy reménytelen sokan kezdik így. Milyen egyetemet végeztél ? Milyen munkahelyed van most ?
Mire vágysz most leginkább ?Mennyit keresel mennyid van albérletre ? Ezek a legfontosabb kérdések ilyen esetben.
Ha ezekre tudod a választ akkor lehet irányt adni neked.Ezen felül járj el bulizni ismerkedni ,keress szimpatikus barátokat+barátnőt.Ami még fontos hogy ne add fel én szurkolok neked.
válasza: válasza: válasza:Túl sokat akarsz, az a baj. Csak egy szobát bérelj ki, lakjál lakótársakkal, ne egy egész lakást akarj. Úgy
persze, hogy elmegy az összes pénzed.
Menj ki külföldre dolgozni, akár egy gyárba, rögtön tudsz félre tenni majd minden hónapban elég szépen. Persze csak akkor, ha ott is beéred egy szobával, nem egy egész lakást akarsz kivenni.
válasza: válasza: válasza:Ne nyavajogj.
A barátom a te múltadban él jelenleg. Egyetem mellett majd megszakad a munkában, nappali tagozatos és még így is dolgozik, alig van szabad hétvégéje teljesen. Szegény családból származik, nincs úgy semmije. Havi 50 ezret keres, ebből 23 a szoba ára abban a lakásban, amit hárman bérelnek. Most vagyunk 21 évesek. Lám van barátnője, és tudod miért? Mert talpig férfi, gondoskodó, jó ember.
Minden hozzáállás kérdése. Sugározhat belőled, hogy egy vesztes vagy, mert így állsz hozzá.
válasza:Akik szerint ez nyavalygás azok nem tudják mit jelent mélyről indulni.
Jaaaj hogy szegénykém majdnem éhen halt miközben írta a doktoriját, brhühühü. Ja, hogy voltak szüleid? Ja hogy támogattak is? Ja, hogy felvilágosult (értelmiségi) családból jöttél ahol tanulásra biztattak és így a posztgraduális képzésig vitted? Adj egy nagyítót kérlek mert nem látom a teljesítményedet.
válasza:Élettársam munkanélküli volt, amikor megismerkedtünk jó pár éve, huszonévesen. Azóta lett jobb munkahely/munkahelyünk, egy szobás albérletben éltünk 33 éves korunkig.
De azért köszi a szokásos általánosítást, hogy a nők mit várnak el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!