A párom megőríti a gyereket, mit csináljak?

Megoldható, csak nem vagy elég tökös hozzá. Én már az elején közöltem volna vele, hogy ezt nem játszuk, és hogy miért nem (pszichológia), és ha nem tetszik többszöri megbeszélés után sem, akkor ott az ajtó.

Ezt azért csinálja, mert fingja nincs a gyereknevelésről, ő félelemmel akar idomítani, pont mint a kölyökkutyát, akinek az ürülékében dugják az orrát, ha a szőnyegre csinál.

Ha szép szóval nem lehetne rá hatni, akkor megmondanám neki, hogy közösen szépen elmegyünk egy gyerekpszichológushoz, aki elmagyarázza neki, hogy ez miért rossz, plusz adnék neki egy kis Ranschburg Jenőt és Popper Pétert stb. olvasni. A kislánynak meg igenis az igazat mondanám, még akkor is, ha ezzel az apját hazudtolom meg.

Ha ez sem számít, akkor elvinném a gyereket egy pszichológushoz (akár kettőhöz is), hogy legyen szakértői vélemény arról, hogy a kislány nem normális fejlődésben halad, és legvégső esetben válnék.

El kell mondani a gyereknek, hogy amit apu mondott, az bizony nem ugy van. És innnetől ehhez tartani magadat.

Nincsenek szörnyek az ágy alatt, a fagyitol csak akkor hányunk ha degeszre esszük magunkat, ne adj isten romlott. Ha a férjed továbbra is ezt csinálja, maga alatt vágja a fát, és a gyerek alatt,(előbb utóbb agyerek is rá fog jönni) ettől függetlenül te mondjad el a te álláspontodat, nézeteidet.

A férjed sajnos megfélelmlítéssel próbálja nevelni a gyereket, ugyanis minden szülő rémálma, ha a gyerek "kontrolálhatatlan". Sajnos kedves kérdező, gyermeketek eddig nem igen részesülhetett nevelésben, helyette inkább ebben a mai világban használatos "kordábantartásban". Ami nem azt jelenti, hogy most a gyermeketek nem fog hallgatni rátok, inkább meg kéne szoktatni vele, hogy mostantól eltűnnek a megfélelmlítések. Ugyanis ezeknek véget kell vetni. Gyermetketek is a családotok tagja, úgyhogy úgy is kell vele bánni. Hadjátok a félrebeszéléseket és vonjátok be minnél több dologba úgy mint egy felnőttet. Ha pl:. új lesz a tapétátok a nappaliban vagy költöztök akkor vele együtt hozzatok döntést!

Én személy szerint nem úgy mondanám, hogy az apád mindenben hazudott, hanem inkább le kellene ülnötök hárman és megbeszélni. Az apjának kellene elmondania, hogy eddig úgy éreztétek, hogy még kicsi valamely dolgok megértéséhez, de most már egy jó idelye érzitek azt, hogy ő már egy nagy okos lány és tudod nem létezik az xyszörny csak azért mondtuk, hogy megértsd valamit nem szbad tenned a te érdekedben. Ebben az esetben azt, hogy sokáig fennt maradsz mert annak káros hatásai vannak. (Ebben a beszélgetésben elég egyelőre egy hazugságot megmagyarázni és szép lassan a többit is, de a hazugságoknak itt abba kell maradnia). És hogyha mondjátok, hogy aludjon sokat, akkor azt is mondjátok el, hogy mi történik ha nem alszunk eleget (ingerlékenység fáradékonyság). De a tüneteket se megfélelmlítő hangsúllyal kell elmondani. Azt pedig, hogy nem a gólya hozta neked egyedül kell emondanod. pl.: "Julika most le kell ülnünk beszélni. Vettem neked egy képes könyvet amit szeretném, ha közösen megnézegetnénk. Tudod most már elég nagy vagy hogy elmondjam, hogy nem a gólya hozott." Ha veszel neki egy direkt az életkorához kialakított pont erre az alkalora szóló könyvet, akkor nem fogja azt érezni, hogy hazudtatok neki.

Remélem érthetően írtam le, és segíthettem, de először valahogy az apja fejével kell beszélni határozottan.

sok sikert! :)

Én simán az igazat mondanám a gyereknek, nem érdekel, hogy mit gondol az apjáról, az én gyermekem fejlődését nem fogják félrenevelt fickók elrontani. Milyen érzés lehet már azt hinni, hogy mindenütt még nagyobb veszélyek leselkednek az emberre, mint amekkorák? A világ így sem valami remek hely, de hogy a kislány még a saját otthonában is félelemben éljen, illetve félelemből tegye azt, amit mondanak neki... Ezt nem hagynám. Az lehet, hogy egy értelmes szabály szokott lenni, ha ne nagyon mondjanak ellent egymásnak a szülők és ilyenek, de nem ilyen esetben, amikor a kicsi érzelmeiről van szó, azok sokkal fontosabbak és eddig se kellett volna hagyni ezeket a butaságokat.

Olvass többet gyerekpszichológiáról (akiket az első említett, azokat én is szeretem :)), mondjuk az apának sem ártana. Nagyon rosszul közelíti meg a dolgokat. Egy gyereknek nagy törés, ha nagy koráig hazudnak neki fontos dolgokról, s persze az állandó ijesztgetés addig is ártalmas. A fickó ne csodálkozzon, ha eljátsssza a lány bizalmát, elég határozottan tesz érte...

Azzal is egyetértek, aki a kettőtök közti rendes kommunikáció hiányát tartja nagy bajnak. Sajna ez gyakori dolog (már a hiány, nem a bajnak tartása), pedig már egy félig tartós párkapcsolatban is alap, nemhogy szülőknél.

Az is baj, ha drasztikusan más gyereknevelési elveket vallotok.