Ti mit szólnátok egy ilyen Anyához, Nagymamához?

Én 50 leszek hamarosan. 30 éves voltam amikor férjhez mentem, a szüleimtől úgy 80 km-re egy városba. A szüleim amig Apám élt fogadtak bennünket. Férjem csak jött velünk aztán este ment is. Én a két gyerekkel nyaranta 1 hetet szoktam ott lenni. Nélkülem sosem voltak ott a gyerekeim, mert, hogy Anyám már nem volt hozzájuk fiatal. Ezt meg is értettem. Apám halála után Anyám megváltozott. Hamar leépített bennünket. Egy kis felfújható medencét vittem haza, még Apám idejében, amit a gyerekeim nagyon szerettek. Hát Anyámnak ez lett a vesszőparipája, hogy miért kell "páncsi', pedig a vizet az utolsó cseppig el szoktam öntözni. Szóval az állandó hisztizései miatt eljutottunk akkor odáig, hogy csak én mentem úgy 2 havonta egyik nap utaztam, másnap jöttem. A gyerekellel egy évben egyszer uganígy. Férjemet sosem hívta, Őt már úgy 5 éve nem is látta. Bár utojára hívta volna dolgozni. Én mondtam neki, ez így nem fer vele. Sok évig ez ment "gyere de csak egyedül" akkor most ennyi idő után meghívta volna segíteni. Ezt én pofátlanságnak éreztem. Ha Ő eljön néha reggel, hétköznap délután már utazik vissza, legtöbbször nem is látja a családomat. Gyerekkoromban mindig csinálni kellett valamit, mert Ő abban nőtt fel, hogy munka van! Thát a lazítás a szabadidő 'csak úgy jól érzem magam eltöltése' neki érthetetlen. Állandóan ellenőriz, kézben tartott és tart mindent. 20 éves koromban is rendszeresen bekukucskált a szobámba, hogy mit csinálok. A gyerekeim is mikor az udvaron játszottak fél óránkét ellenőrizte őket, nem csinálnak-e valami rosszat. Mármint nem kicsi gyerekként hanem kiskamasz korukban ha egy napot ott töltöttünk. Nagy tisztaságot tart de ha otthon vagyok mindig csinálok valamit. Lányomnak az fáj, hogy nem lehettek ott, elvette tőlük azt a nagy udvart, csendet, falusi környezetet amiben részük lehetett volna. Lányom most szeretné kicsit jobban megismerni, tehát menne hozzá. Első alkalommal Anyám leköszönt: Nem neki erre fel kell készülni, legalább pár nappal előbb legyen neki szólva. Most megint arról szól a dolog, hogy menjek én de csak egyedül.Ilyen nézetei vannak: Vendég vendéget ne vigyen. Engem is annak tart. Egyszer lánykori barátnőm bejött hozzánk a lányával, Anyám teljesen oda volt. Haza én nem költözhetnék mert asszonynak a férje mellett a helye. (nem mintha akarnék) 21 évesen leléptem albérletbe lakni. Mindig a nővéremmel jön akik csak 'odaugranak" hetente úgy két órára aztán mennek is. Ja tesóm lánya a nyarakat ott szokta tölteni egyedül!!! Tesóm elvált volt akkor, dolgozott. Ok, megértem, hogy akkor Anyám fiatalabb volt. Nekünk most nincs autónk, tehát én busszal megyek, átszállással egyik nap délben megyek másik nap délben jövök. Ezen sem tudok kiigazodni, Az előbb felhívott, hogy akkor holnap megyek-e, mondtam nem tudom még, sok volt a műszakom. Jajj istenem neki erre rá kell készülni. Mondtam, tesómékra miért nem kell. Ja azok mennek ám egy-két óra után! Én ezt busszal oda vissza nem tudom megcsinálni.Meg akkor most mi van, azon szokot "sirni " kevés időt vagyok ott.Mondtam ha megyek viszek ebédet meg kaját magammal. Azt mondani sem mertem neki, hogy lányom is szivesen jönne velem. Ja amúgy mindig dugaszol pénzt nekünk, ezzel tudja le, hogy nem igazán kiváncsi az unokáira.Meg mindig süt sütit, küldi nekik. Mi a véleményetek Anyámról. Már azt is gondoltam megszakítom vele a kapcsolatot, aztán mindig megsajnálom. Hogy viszonyulnátok Ti a helyemben hozzá?