Miért viselkedik így velem a párom húga, aki nem is ismer?

Páromnak én vagyok az első komolyabb barátnője. Együtt élünk náluk a családnál lassan 3 éve. A húgával egyszerűen nem tudok már mit kezdeni. Én eleinte próbáltam felé nyitni, de jó emberismeretem révén hamar rájöttem, hogy nagyon kétszínű és manipulatív. Így igyekeztem rövidre zárni minden beszélgetést. De persze ő sem erőlködött.

Összeköltözésünk után pár hónapra rá elkezdődtek a lenéző beszólongatások, a hátam mögötti szarkeverések. Például azt mondta a páromnak, hogy én milyen csúnyán és lesajnálóan beszélek vele. Meg, hogy én csak élősködök rajta és kihasználom. Engem sosem köszöntöttek meg se szülinapomkor se névnapomkor, de ha már én nem köszönöttem meg aznap délig, már ment a hiszti. Ha elmentünk valahova a hosszú hétvégére, utána jött, hogy ők is voltak ott. Látott nálam babaholmikat és voltam olyan hülye,hogy elmondtam neki, hogy lassan majd mi is szeretnénk egy gyerkőcöt. Ezután már az volt a téma, hogy gyereket akarnak (holott a párja negyed annyit nem foglalkozik vele, mint mi egymással.) Ha edzőterembe jártam, ő is jött. Ha színházba megyünk, jajj ők is akarnak. Meg,hogy én milyen beképzelt vagyok, mert szellemi munkát végzek. (Holott már megkaptam, hogy a szellemi munka nem munka, csak ha 12-16 órát robotolsz egész nap.) Meg a páromat a család ellen hangolom. (Ha ezt tenném, már rég nem ez lenne a helyzet. Édesapjuk pedig nem foglalkozik ezzel az egésszel, holott pedig kellene. Neki velem nincs baja, pedig a lánya őt is hangolja ellenem.) Rólam mindig habzó szájjal beszél, de csak a hátam mögött. Addig míg nem hazudta azt a páromnak, hogy én megakartam verni. Azért, mert hogy irigy vagyok rá, hogy összejött nekik a baba. Párom tudja, hogy nem tennék ilyet. Sőt… Na akkor megmondta neki,hogy állítsa le magát és ne beszéljen így rólam. Karácsonykor pedig megkérdezte, hogy a „családi“ vacsorára minek jöttem?! És nem is terítettek nekem. Ekkor a párom kiállt mellettem. És egyikünk se maradt. Utána jött a mocskolódó sms. Megmondta neki, hogy szálljon ki az életünkből. Azóta újra elkezdett a páromnak hizelegni, de rajtam átnéz. (Amúgy sosem volt jó kapcsolatuk.) Nem is köszönünk egymásnak.

Nem is jópofiztam vele soha, sőt inkább elkerültem. Egyszer volt, hogy jogi dologban akartam neki segíteni, utána már azt mondta, hogy én ki akarom a páromat túrni az örökségéből. (Igen, idegenként amúgy sincs közöm hozzá. De ő ezt nem tudja. Csak jól hangzik, hogy ezért is legyen ok engem utálni. ) Utálhat ennyire valaki valakit, akit nem is ismer? És még mindig azon van, hogy én elmenjek onnan? Mi bökheti a csőrét? Családján kívül senkije sincs. (Se barátok se semmi.) Ennyi idő után, már nem is izgat. Csak annyi érdekel, hogy miért játsza még most is az agyát, ha már a párom is világosan megmondta neki, hogy butaságot csinál és lehet, hogy (nem én), hanem ő barmolja szét a “családot”. Megbeszéltük, hogy ezek után már önálló életet élünk és külön fogunk költözni. Talán még annyi fontos adalék lehet a történet szempontjából, hogy a húgával egy idősek vagyunk.

Köszönöm, hogy elolvastad és a válaszod.

N