Mit csinaljak hogy ne legyen ilyen a testverem?

És? Ö csak azért szült hogy továbbra is élősködhessen rajtatok.

Dobjátok ki a francba, menjen dolgozni, a gyerekére ugyis szarik, akkor? Amugy is kétéves a lány, járhat bölcsibe, a tesod meg melozni.

Vagy ha depressziós, pánikbeteg, menjetek el vele a pszichiátriára, lehet kezelésre vn szüksége.

A szülés utáni depresszió simn elhúzódhat több évig is, főleg, ha kezeletlenül marad, márpedig azt látom, itt erről is szó lehet.

A pszichiáter megvizsálja és ha szükséges gyógyszert ír neki - nem szeretem a feleslegesen szedett bogyókat, de depressziónál sokszor elengedhetelen.

Azért nem dolgozza fel, mert semmi értelmes elfoglaltság nincs az életében, van ideje álló nap a múltján kattogni.

El kell zavarni melózni - nincs olyan, hgoy nem akar -, hidd el, idővel jobb lesz.

Én is votlam depressziós, éreztem magam utolsó értéktelen rongynak, de a munkában legalább kikapcsoltam. Nem pörgött az agyam az otthoni szarságokon, hanem legalább 8 órán keresztül elfogalaltam magam.

Ott ráadásul elismerést is kaptam, ami plusz segített.

De míg otthon nyalogattam a sebeimet addig mitől kezdtem volna gyógyulni, hisz benn SEMMI inger nem ér.

Igen, rohadt nehéz rászánni magad, hogy kimozdulj, de minél tovább benn gubbasztasz, annál inkább bezárkózol a sok hülyeséged közé, semmi rendszeresség nincs az életedben, elhagyod magad ráadásul a családod is bxogat - joggal -, ami lehúz.

Amíg Ő nem szeretne változni addig is tehetsz érte.

Ha depressziós azon az étrend, a mozgás, a jó életcél sokat tud változtatni.

Amit Te tudsz segiteni:

Étrend: Amennyire tudsz figyelj rá, hogy szója, finomitott liszt és cukormentes ételeket egyen. Ezen kívül szedjen vitaminokat, folsavat.

Mozgás: Hívd el minél többször olyan helyre, ahol minimum sétálni lehet. Pl: gyerekkel az állkertbe, valamilyen parkba, kisebb, nem megerőltető városnézésre, stb.

Életcél: A gyerekre hivatkozz. Kérdezd meg tőle, milyen életet képzel el a kicsinek és azt hogy szeretné elérni. Ilyenkor mindig figyelj, meddig mehetsz el, nehogy úgy érezze túlerőlteted a dolgot és ellenségnek lásson. Ha volt valami amit szeretett csinálni akkor arra beszéld rá. Éreztesd Vele, hogy képes eleinte apróbb dolgokra, később kicsit nagyobbakra. Építsd újra őt. Nagy teher, nehéz és sokszor fog visszaesni, úgyhogy közben magadra is figyelj. Tanuljatok együtt relaxációs technikákat vagy Pilatest, NIA-t, kifejezetten női tornát vagy bármilyen mozgásformát amire el tudod vinni.

Ha úgy látod, hogy Ő is szeretne változni akkor keress(etek) olyan szakembert aki nem csak bogyókat ír fel és akihez hajlandó elmenni.

Olvass sokat a neten a depresszió és az étrend valamint a mozgás összefüggéseiről, a szorongásoldás lehetőségeiről, hogy tudj segíteni.

Attól viszont óvakodj, hogy az Ő élete feleméssze a Tiédet. Ha úgy érzed mindent megtettél amit lehet és Ő még mindig nem akar semmit akkor egy idő után el kell engedned a kezét...

mar nagyon akart egy gyereket

Ha tényleg akarta volna, akkor felelősségteljes anyaként és nőként viselkedne. Elhiszem, hogy aggódsz érte, de nem a te kötelességed nevelni az ő gyerekét. Mondd neki, hogy kapja össze magát.