Ki a bunkó, ő vagy én?

Van egy húgom, akinek a pasija sokszor van nálunk. Én szándékosan soha nem hívtam be a szobámba, mert tudtam, hogy akkor oda szokna (nagyon jó emberismerő vagyok). Ennek ellenére a húgom is meg anyukám is többször behívták őt a szobámba, pedig tudják, hogy nem szeretek oda idegeneket beengedni. Természetesen akkor illedelmességből nem szóltam előtte semmit.

Igazam lett, a behívások óta a gyerek rászokott, hogy bejárkál a szobámba, ténfereg, körbejár, nézelődik.

Borzasztóan zavar, mert akármit olvasok a neten, állandóan résen kell lennem, hogy gyorsan el tudjak kattintani, különben simán nézi és belekontárkodik. Ha filmet, videót nézek, akkor is ki kell lépkednem ha arra jár, különben rögtön kérdezget hogy mi az, stb. Tanulás közben is megzavar, bár nem csak ő, hanem a család többi tagja is. Programozni végképp nem lehet az otthoni átjáróház miatt, mert egy gondolatmenetet se lehet tőlük véghez vinni. Na de mindegy is, nem ez a lényeg...

Tegnap történt az eset, hogy a gyakorikérdéseken irkáltam. Anya bejött a szobámba és valamiről beszéltünk, elterelődött a figyelmem, és mire észbe kaptam, a gyerek rátapadt a monitorra és nézte mit írtam. Akkor hirtelen már nem volt időm gyorsan kattintani. Rászóltam, hogy "Hé! Ezt nem illik!". Ugyanúgy olvasta tovább, mire rászóltam, hogy "tényleg nem illik!". A képembe vigyorgott és kinyögött egy "ó, most mér? Jóvanmáá"-t. Erre berágtam és mondtam neki, hogy ez már bunkóság. Erre a húgom magából kikelve nekem tapadt, hogy mekkora bunkó, szemét, k*cs*g vagyok, és hasonlók. Anyától is jól megkaptam a magamét.

Nem tudom milyen világban élünk, de nekem ez nagyon nem tetszik.

Eleve, ha hozzám átjön egy barátom, ő soha nem járkál be se a tesóm, se anyukám szobájába. Ha én mennék át máshoz, eszembe se jutna hívás nélkül vendégként bejárkálni a szobákba. Ez annyira alap dolog...

Ez a gyerek simán bemegy anyukám szobájába is, mikor ő már egy szál vékony pizsamában az ágyban fekszik. Olyan is volt már, hogy nálam a már megvetett ágyra ruhástól ráült.

Nemrég anya felé állt, mikor épp a bugyikat mosta kézközt a fürdőszobában. Akkor már anya is kellemetlenül érezte magát és inkább abbahagyta a mosást. A wc-t és kádat rendszeresen nem húzza le maga után. Nyilván nem szándékosan csinálja ezeket, csak ennyire neveletlen.

És mégis én vagyok otthon a bunkó... Szerintem jogosan érzem magam rosszul, ha minden alkalommal a privát szférámba gázol bele egy idegen. Nem tudom, eleve mi közöm van hozzá, nem hozzám jön, nem vagyunk barátok. Egy két szót illedelmességből szoktam váltani vele, de attól még nem leszünk barátok.

Lehet, hogy én gondolom rosszul, de nem vagyok a szobám rabja, ha kíváncsi lennék rá, valószínűleg már kimentem volna hozzájuk beszélgetni, de ez nem esik le neki.

A húgom komoly dühkitöréseket is simán megenged magának, ha nem tetszik neki valami, és anyukánk is egy borzasztóan szókimondó, szintén dühöngő fajta. A legapróbb dolgokon is felkapják a vizet.

Nem értem, hogy ha ők ilyen viselkedést megengedhetnek maguknak, akkor mégis miért baj nekik, ha életemben egyszer végre kiállok magamért?