Az alábbi problémára hogyan lehetne megoldást találni?
Alapjáraton szeretethiányos vagyok. Amivel még nem lenne akkora baj, de én másokkal(=aktuális párom és az ő családja) próbálnám azt az űrt betölteni, amit egyébként a családomtól kellett volna megkapnom.
Tegnap este egy beszélgetés során pedig rádöbbentem egy csomó mindenre.
A családunkban senki sem tölti be azt a szerepet amit egyébként kéne.
Anyával szeretnék olyan igazi anya-lánya kapcsolatot kialakítani, de nem tudok(legfőképp azért, mert állandóan dolgozik és rám már nincs ideje).
Tesómat(2 évvel idősebb tőlem egyébként) meg egyszerűen utálom. Pedig nem akarom. Az egész lénye terhes számomra. Majdnem 3 hónapja volt itthon utoljára és mikor hazajött olyan erőltetettnek éreztem az üdvözlést(ő meg úgy örült, hogy hazaért). Szívem szerint elpaterolnám őt valahogy otthonról. Rossz ezt érezni, de nem tudok mit csinálni.
Apámmal meg kb semmi kapcsolatom nincs 15 éve. Őt külön meg kellene kerestetni, ha meg akarok róla tudni valamit.
Röviden ennyi, de lehetne még fokozni.
Lényegében annyira lennék kíváncsi, hogy ezeket a viszonyokat hogyan lehetne rendezni(bármilyen terápia is szóba jöhet), mert az én jövőbeli boldogságom is ezen fog múlni.
25N
Szia!
Tudom, hogy ez nem az "Ezoterika" kategória, de mivel azt írtad, hogy "bármilyen terápia is szóba jöhet", én azt mondanám, hogy adj egy esélyt a családállításnak.
A magam részéről általában szkeptikus vagyok az általam hókuszpókusznak tartott dolgokkal kapcsolatban (így voltam a családállítással is), de segítőként többször részt vettem már ilyen állításon, és annak alapján, amit tapasztaltam, már nem vetném el, mint megoldási lehetőséget.
Nem tudom ki hogyan végzi, én csak egy terapeuta(?) tevékenységét láttam már elég sokszor (Budapesten), és benne megbíznék, ha nekem lenne olyan problémám, ami miatt kipróbálnám a módszert. Ha esetleg érdekelne, privátban szívesen megírom az elérhetőségét.
válasza:Határtalanul önző vagy.
Talán, ha szeretetről besegítenél, ha másutt nem, otthon az édesanyádnak, az már önmagában szeretet megnyilvánulás, és amikor végre hazajön, egymásra is jutna időtök.
A testvéred boldog, ha hazajöhet, de utálod.
Önző vagy.
Mindent csak a saját szempontodból, saját érdekeid szerint értékelsz és úgy viszonyulsz.
Nem lehet, hogy apádtól örökölted ezt a tulajdonságodat, hiszen úgy kellene kerestetned, hogy megismerd, nem volt rád, rátok kíváncsi.
Nyervogsz itt, sajnáltatod magad, ahelyett, hogy anyád és a testvéred szempontjait is megpróbálnád megvizsgálni és megérteni.
válasza:Esetleg, ha megírnád nekünk, hogy tanulsz-e még, vagyis ebből kifolyólag el kell-e téged tartani, vagy már nem?
Mert ha már nem, akkor ha pl. elköltöznél otthonról, így lehetséges, hogy anyukádnak már nem is kéne olyan sokat dolgoznia, és végre lenne ideje rád! Vagy például kisebb lakásba költözhetne a mostani helyett, vagy fogadhatna a te szobádba albérlőt, lenne plusz pénze, ezért valószínűleg nem dolgozna annyit, így ismét csak ott tartunk, hogy több szabadideje lenne.
Ekkor már ki tudnátok mozdulni együtt, és rendezhetnétek a kapcsolatot.
Apádat nem is tudom... talán el kéne felejteni, az lenne a legjobb. De megértem, ha mégsem ez a terved.
A tesódra vonatkozó utálatot meg nem is értem... Ha egyszer 3 hónapja volt otthon utoljára, akkor igencsak ritkán látod. Ezekre a rövid és ritka találkozásokra próbáld már meg megerőltetni magad, és normális lenni vele. Kérj tanácsot tesódtól, hogy ő hogyan dolgozza fel azt, hogy nincs kapcsolata az apjával, meg az anyját is alig látja. Aztán hasznosítsd a tanácsait, hátha könnyebb lesz.
válasza: válasza:Tesód nem is lakik otthon, akkor miért is akarod elpaterolni? Vagy arról van szó, hogy még ritkán se járjon haza? Na, szép... Tudom, írtad, hogy rossz azt érezned, hogy ilyen gondolataid vannak a testvéred iránt. Nyilván mert nem érdemli meg.
Belegondolok, ha ezt elmondanád anyádnak, hogy miket gondolsz tesódról, könnyen lehet, hogy ő paterolna el téged otthonról.
Különben nem is értem benned miért nem érlelődött meg a vágy, hogy elköltözz otthonról. A legtöbb embernek már évekkel hamarabb terhes otthon laknia, vágyik az önálló életre. Akár albérletben is, lakótársakkal.
Így legalább nem lennének ilyen beteg gondolataid tesódról, ha te paterolnád el végre saját magad otthonról.
Én 3/4 állásban dolgozom iskola mellett(a suli levelezős).
Annyira nem kell eltartani, de a fizetésem édes kevés, hogy egyedül fenntartsam magam ebben a felállásban.
Úgyhogy a költözés nem opció(+még van egy kutya is, aki szintén az én nyakamba lett varrva és ha nem lakok itthon, akkor vele még annyi se lenne foglalkozva mint most).
2 lakásunk van és az üres az folyamatosan ki van adva albérletbe. Nem szorulunk rá, hogy még az én szobám is ki legyen adva.
Meg nem is a pénz miatt van ez, hanem mert anya nem tud mást csinálni csak dolgozni. Meg én többnyire délelőtt dolgozom, ő meg délután-este+néha hétvége. Van, hogy nem is találkozunk napokig csak "váltáskor".
Tesóm meg olyan, hogy amíg hideg van, addig itthon van és ha jön a jó idő ő megy valamerre csavarogni. Pl stoppal beutazza Európa valamelyik részét(most pl Spanyolországban zarándokolt).
Nem vagyok vele undok meg semmi ilyesmi, csak az bosszant benne leginkább, hogy semmit nem csinál meg itthon rendesen. Pl volt, hogy hideg vízben mosogat, csak félig porszívózik fel, a ruhákat úgy teregeti ki, mintha a kutya szájából szedték volna ki meg ilyenek. Egyébként sose voltunk jó testvérek. 2 teljesen más világ vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!