Miért nem kopog, hiába kérem?

nemigazán fog változni szerintem ez a dolog, annak idején engem is baromira zavart, meg az is, hogy üveges ajtóm van, amíg csak sima függöny volt rajta, mindenki lesett be a szobámba hogy hol vagyok mit csinálok... mióta sötétítőfüggöny is van, ez megszűnt.. :)

a kopogásra visszatérve: mióta barátom van és itt van, kopognak, ha nincs itt, nem kopognak...

egyébként a helyedben vennék egy új zárat az ajtóba (ehhez tudni kell, hogy milyen ami jelenleg benne van, ugyanolyan kell) és kicserélném, így lenne kulcs is hozzá, és zárnám mindig :) aztán próbáljon bejönni... majd ha megtanul kopogni, beengedem :))

Az én anyám sem kopogott soha, mert hát "nehogy már a saját házában kopognia kelljen". Hozzám is minden egyes alkalommal úgy rontott be, úgy tépte be az ajtót. Én nem tudtam mit kezdeni vele, sajnos az én anyámban van egy ilyen elemi tahóság, nagyon sok alapvető dolgot nem tart tiszteletben másokkal kapcsolatban sem, és egyáltlán nem érzi, hogy nem normális a viselkedése.

Én nem pont emiatt, hanem a többi dolga miatt korán leléptem otthonról.

Éjszaka törj rájuk te is dugás közben.

Az én anyám is ilyen, szerintem reménytelen, nem fog megváltozni.

Az a még jobb, amikor kopog ugyan, de azonnal benyit, szóval még levegőt venni sincs időd... Akkor minek a kopogás?

Ezt bátyám (is) szokta csinálni, csak nagyon kellemetlen, amikor ilyen melegben egy szál bugyiban vagy a saját szobádban. Mostanában már ide van készítve egy felső, amit magam elé kapok reflex-szerűen. Pedig én is szóltam már emiatt.

Nem tkisztel téged és magánterületedet sem. Nekem is ilyen volt, hiáb szóltam neki nem vette figyelembe.

Aztán eljött az ideje ,hogy bezárjam az ajtót.

Az megfogta, persze nagyon dühös lett, nehezen fogadta el.

Később elköltöztem, önálló életet kezdtem.