Rólatok szól a családi születésnap?
Többször futottam már bele olyan mentalitásba, hogy
a "születésnap nem magáról az emberről szól, hanem a családról." - részben egyet is értek, de nem zárnám ki egymással őket, inkább az ünnepeltről szól 70/80%-ban.
"az sem zavarna, ha a párom, rokonom, stbstb elfelejtené a napját, hisz tudom, hogy az év többi napján is szeretnek. - ??? Én nem tudom, ha valakivel közel állunk egymáshoz, legyen az anyukám, testvérem, férjem akkor nagyon rosszul érezném magam, ha ilyen kimenne a fejemből.
A) eset: az ünnepelt egyik hozzátartója ideges aznap, mással foglalkozik, látványosan unatkozik az ünneplésen és eszerint az érvelés szerint ez nem probléma, mert legalább elment. Erre is csak ennyi a reakcióm: ???
"sosem szólt még rólam a nap, nem is várom el"
Valahogy ezek nekem olyan idegen dolgok, és érdekelne, hogy másoknál ez hogy van. :-) Természetesen családi születésnapról van szó, nem baráti körös. Itt nem az ajándék a lényeg, szerintem egy születésnap tökéletes drága, tárgyi ajándékok nélkül is.
Sosem felejtik el, se a családom, se a férjem, minden oké. De nem várom el senkitől, hogy haptákba vágja magát, ha rossz a kedve, vagy bármi, akkor se kell magára erőltetnie miattam... Legyen emberi, tisztelettudó, ennyi a lényeg.
Egyébként nálunk még sosem fordult elő ilyesmi, mindig vidáman, jókedvűen, ám elég diszkréten ünnepelünk.
Nincs selfiezés sem, nem a külvilágnak élünk!!!
Torta, apró ajándék "meglepetés" a szüleimtől, illetve azért a férjem eléggé ki szokott magáért tenni (valóban horribilis összegű, és erején felüli ajándék, nem 10 fillérről beszélünk), AZONBAN számomra nem az ajándék a lényeg, hanem a megemlékezés, az akarat, és a szándék, illetve a közös összejövetel: szülők részéről + a férjem részéről mi ketten.
Összegezve a szüleimmel jó hangulatú, de diszkrét :) Férjemmel sem szoktunk "selfiezni", nem vagyok se megfelelési kényszeres, hogy mások mit gondolnak, vagy mit akarok "láttatni" nekik, sem egy dicsekvő alja senki....
Ja, és egyébként nekem pont jövő héten lesz a szülinapom, tehát nagyon aktuális a kérdés :)
Ezt ma tudtam meg, mivel valaki pont ma emlékeztetett :)
A születésnapom sosem rólam szólt. Engem mindig is zavart. A tortát mindig magamnak rendelem/sütöm és persze olyat, amit mindenki szeret, nem azt amit én megkívánnék.
Ebből kifolyólag lakodalmat sem szeretnék tartani, mert nem kívánok rántott húst,pörköltet enni és retye-rutyára táncolni, mert az nem én lennék, de ez az általános elvárás felénk.
Nálunk mindig az ünnepeltről szólt, bár igaz, hogy kicsi a család: semmiféle rokon nincs, szóval kb 5 éves korom óta mindig 4-esben (anyám, apám, bátyám és én) ünnepeltünk szülinapot, névnapot. Mindig kap tortát, és valami apróságot, anyu virágot. Nincs egész napos ünneplés, de mindig felköszöntjük egymást.
Az elfelejtettem esethez: Sajnos nekem például annyira rossz a memóriám, hogy legtöbbször előtte 1-2 nappal esetleg eszembe jut, ha valakinek valami ünnepe lesz, de volt már olyan is, hogy teljesen elfelejtettem.( Aztán vasárnap rohantam a közeli boltba, hogy valami ajándékot gyorsan beszerezzek...) Ez sosem szándékos, és szerintem ezen nem is kell megsértődni. Nekem szita az agyam ilyenekben, ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!