Lehet hogy depis vagyok? Családi gondok miatt.

Szia!

Sajnálom, hogy így alakulnak a dolgaitok :( és együttérzek veled.

Nálaunk nem egészen ez, de hasonló a helyzet.

Édesanyámmal gyakorlatilag csak gyermekkoromban volt felhőtlen a kapcsolatom, azóta sem.

Nekem is van egy fiam, és nem az édeasapjával élek együtt, amit anyukám nagyon nehezen tud elviselni, folyton emlegiti.

A dologhoz hozzátartozik, hogy a fiam apjával sohasem éltem együtt, ráadásus saját akaratomból, és hála istennek nem is érdeklődik a gyerkőc iránt.

Jelenlegi párommal van egy közös kislányunk, akit imádunk, természetesen anyukám is.

Mióta tőlük elköltöztünk valamelyest oldódott a hangulat, de én már beletörődtem, hogy nem fogok anyu "nyomába érni" (szerinte) , nem leszek jó anya, sem háziasszony, csak mert másképp próbálom nevelni a gyerekeimet, mint ő engem és a hugomat.

Még abba is bele szokott kötni, hogy milyen játékokat veszünk a gyerekeknek, és hogy teljesen elkényeztetjük őket, pedig ez nem igaz.

Én úgy gondolom, hogy a gyereknek nem csak akkor kell játékot kapni, ha kiérdemelte, vagy éppen szüli-, névnapja van, hiszen ugyanúgy a fejlődését, értelmi fejlődését segíti, mint ha a szülei foglalkoznak vele,de nagyon sokan azt hiszik, hogy ha megveszik a gyerek(ek)nek a játékot(at),azzal majd szépen csendben eljátszik, és nem "zavarja" a felnőtteket, a szülőket.

Ez nem így van, a gyerekkel igenis le kell ülni játszani, akkoris, ha hegyekben áll a vasalnivaló, vagy mosatlan edény.

Én ezt teszem, és rendszerint éppen ekkor érkezik anyukám, és nekiáll mondani a magáét, hogy mekkora rendetlenség van.

Mindezek ellenére a családomért bármit képes vagyok megtenni, minden nap én főzök rájuk, elvégzem a házimunkát, de mindig ott van bennem, az, hogy igenis bebizonyítom, hogy tévedett, és neki is elmondom, ha kell egy nap százszor, hogy már nem az a felfogás az uralkodó, mint amilyen szellemben mi nevelkedtünk, változtak a nézeket a gyermekneveléssel kapcsolatban.

Szép lassan úgy érzem kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy én nem ő vagyok, és nem a fiam vérszerinti apját szeretem, és nem vele élek.

Én így döntöttem, viselem az ezzel járó következményeket.

Nálaunk is szóba került a szülői ház közelében építkezni, de gyorsan elvetettük az ötletet, mert nem lett volna egészséges.

Mi minketten úgy gondoljuk, hogy mindenkinek megvan, vagy kialakult egy napi ritmusa, ami egy "másik család" csak belerondítana.

Én úgy gondolom, hogy ha külön élek tőlük, egy boldog, és szerető családom van, akikért én vagyok a felelős, és játszom a gyerekeimmel, takarítok, főzök, minden szükségleütüket kielégítem, akkor már miért ne lennék jó anya, vagy jó háziasszony???

A párom természetesen nem ért egyet az anyukámmal, szerinte jobb anyjuk nem is lehetne a gyerekenek, és nálunk mindig tisztaság és rend van.

Én inkább az ő véleményére hagyatkozom, hiszen ki más is tudhatná ezt a legjobban, mint akivel együtt élek?

Remélem tudtam segíteni, és ne haragudj, hogy ilyen hosszú lett.

Sok sikert!

(B.)

Szia!

Előző vagyok :)

Igen, az anyós sem sokkal jobb.

Nálunk mondjuk az első pillanattól remek kapcsolat alakult ki az anyósommal, tehát ilyen részről nincsen problémám :)

Én is szeretem Őt, és Ő is engem :)

Szívből kívánom, hogy sikerüljön megoldani a problémákat, mert ez így senkinek sem jó hosszútávon, pláne nem a kisfiadnak :(

Próbálj beszélni Anyukáddal, értesd meg vele, hogy már nem vagy kislány, tudod mit csinálsz, és hogy felelős felnőtt ember módjára tudod irányítani az életed, és nevelni a babád :)

Előbb utóbb belátja, és beletörődik hogy nem vagy pontos mása.

Sok sikert, és puszi

(B.)