Később jöttem, ez ekkora baj?

"Még ha 40 éves is, az sem számít. Ha családdal, baráttal élsz együtt, akkor illik szólni, hogy később érsz haza a megszokottnál. Ha meg ennyire nagylányosat/nagyfiúsat akartok játszani, akkor költözzetek el anyuci szoknyája mellől és nincs gond."

Szülőként szóltam hozzá, olyan anyaként, aki fel tudja érni ésszel, hogy teljesen normális dolog suli vagy munka után egy kicsit beszélgetni a haverokkal, esetleg hazakísérni egy csajt. Eszemben sincs elvárni, hogy egy középiskolás vagy pláne huszonéves minden egyes percéről beszámoljon nekem, van egy ésszerű határa az aggodalmaskodásnak is. Azt meg végképp nem tolerálom, ha a férjem osztaná be az én időmet. Nyilván ha időre beszéltünk meg valamit, vagy 40-50 percnél többet csúszom, akkor szólok, de nekem ne számolja már ki senki, hogy mikorra kell hazaérnem, én se teszem ezt mással.

Hát, az én anyám is elég aggódós, de fél óra késés miatt én sem telefonálnék haza, csak akkor, ha valamiért fontos lenne, hogy pont időben hazaérjek (akkor 10-15 perc miatt is szólnék).

De amit leírtál, az tényleg beteges. Anyád még nem tekint felnőttnek, ennyi, és ezen akkor is változtatni kell, ha velük élsz. Szülőkkel lakni nem feltétlenül kell, hogy "gyerek-státuszt" jelentsen, egyenrangú felnőttek együttéléséről kellene, hogy szó legyen egy idő után.

"Szerintem meg egy huszonévesnek már nem nagyon kell bejelentenie, hogy később megy haza."

Ha együtt élsz valakivel, akkor illik szólni, ha később mész haza, hogy ne aggódjanak. Akkor is, ha 40 éves vagy. De fél óra az azért túlzás, főleg ha nem is volt semmi megbeszélve. Az ordibálás is erős túlzás.