Hogyan fogadjam el? /bővebben lent/

Hogy tudnád elfogadni? Például,hogy alapból nem úgy állsz hozzá,hogy utálod.Elöbb legalább találkozz vele,aztán meglátod,hogy milyen ember.Sok nő szereti letagadni a korát,nehéz elfogadni az idő múlását és jó érzés,ha az embert 10 évvel fiatalabbnak nézik,ez még nem ok,hogy utáld.

Az szomorú,hogy még nincs egy éve,hogy meghalt a felesége,de sok férfi van,aki képtelen egyedül hosszútávon élni.Kell köré a női gondoskodás és a magánynál nincs rosszabb.Ha úgy látod,hogy az apósod boldog,akkor örülj neki,annyira rövid az élet minek kényszerítenétek,hogy évekig gyászoljon,amikor az nem külsőségekben rejlik,a szíve mélyén attól gyászolhat,hogy szeretne társat maga mellé,akivel hátralévő éveit leélheti.

Nyilván féltitek,de ne marjátok el mellőle ezt a nőt,amig meg nem ismeritek,ki tudja,jó viszony is kialakulhat,adj esélyt!

Ha apósod ezt a nőt választotta,akkor egészségére! Ha a nő apránként "bekebelezi" akkor Te hiába szólsz,nem fog Rád hallgatni apósod!

Jobb,ha a képébe vigyorogsz és kivárod a végét!

04-29 23:18

Sok nő szereti letagadni a korát,nehéz elfogadni az idő múlását és jó érzés,ha az embert 10 évvel fiatalabbnak nézik,ez még nem ok,hogy utáld.

Már megbocsáss,de egy ilyen helyzetben,amikor bekerül a családba valaki nem hinném,hogy korrekt dolog hazudni az évei számát illetően! Dugdosni fogja a személyes iratait?

Hazugságban fog élni?

Ez a nő nem korrekt és nem kizárt,hogy valamire hajt!

Kedves kérdező!

A párod mit szól az új mamához?

"Jobb,ha a képébe vigyorogsz és kivárod a végét!"

Csak nehogy kedves új mama vigyorogjon a végén a nevére iratott házzal!

Egyféle képpen tudod elfogadni: minden percben emlékezteted magad arra, hogy az apósod is elfogadott téged.

Amúgy ő felnőtt ember, magáért tartozik felelősségel, mint ahogy te is magadért, az ő dolga, kivel akar élni, és hagyja-e magát kifosztani stb.

Lehet, hogy neked lesz igazad, de addig is szerintem inkább örülni kéne, hogy az após nem depressziósan fekszik egész nap, hanem szeretne még boldogan élni. Az ő érdekeit ez szolgálja jobban, nem a kesergés, és ha igazán jó akarnál neki, akkor ennek drukkolnál. Szomorú dolog, hogy az anyósod meghalt, de ezen nem változtat semmi, a végtelen gyász sem. Az apósod viszont még él, és nagyon nem mindegy, hogy hogyan: boldogan egy társsal, vagy szomorúan és magányosan.

Vagy azért aggódsz, nehogy kevesebbet örököljetek?