Tegnap 10 hónap után szakított velem a párom. Esküvőt terveztünk októberre, minden le van foglalva. Mit tegyek?

Beszélj vele meg egy találkát és mondd el neki ezeket, és igérd meg h elmész pszihológushoz! Vgay együtt elmentek h lássa h komolyan gondolod!

sajnállak!

Fogalmam sincs, mi lesz veletek. Talán helyrejön a kapcsolat, talán nem. Most még reménykedsz, de ha ilyen rövid idő után a másik kilépett, az nem jót jelent. Talán helyesebb lenne elengedned.

(Az mekkora bunkóság, hogy az anyja törölt az ismerősei közül!)

Nagyon sajnálom, pokoli lehet! Az, hogy ilyen "könnyen" kilép, és máris határozottan azt mondja, nincs visszaút, azt sejteti, hogy őbenne már régebben megérett ez a gondolat... :( Szörnyű lehet, hogy pontosan tudod, te reontottad el - legalábbis sokmindenben hibáztál, ahogy írtad! Tudom milyen kétségbeesett helyzet ez, így éreztem mikor 5 év után elhagyott a párom - pedig nem is rajtam múlt, de pokoli nehéz volt feldolgozni, hogy ő már nem harcol azért, amiért én élek! Adj neki tényleg pár napot, tudom iszonyú nehéz, de ne keresd! - és persze nem lehet így vége, kell még beszéljetek, csak ne így, tele indulatokkal!

Az meg amit a családja művel... hát arról ő nem tehet, de ez sem egyszerűsíti le a helyzeted!

Nagyon szurkolok, kitartás!

Szia.

Nagyon sajnálom ami veled történt.

És az esküvő kinek az ötlete volt? Biztos hogy ő is akarta?

Nem tudom, de nekem azért 10hónap után kissé korai(persze ez az én véleményem csak)

Nem lehet hogy megijedt az esküvőtől is?

Én a helyedben mindenképp megkérném hogy találkozzunk és beszéljetek!

Nem tudom mennyire ragaszkodik az elhatározásaihoz, de sajnos előfordulhat hogy végleges a döntése.

Mondd el neki, hogy igyekszel változni és azt is hogy ha szeretné várhattok az esküvővel, de nem akarod elveszíteni és tudod hogy hibáztál.

Nem írtad mennyi idős vagy- és ő mennyi?

Egyébként ha elolvasod amit írtál, csak arról szól, hogy te mit szeretnél, hogy neked mennyire rossz... kicsit őt tedd előtérbe, gondold át ő mit érez, mikor ilyeneket vágsz a fejéhez, és őt mi tenné boldoggá... ha nem te vagy az, sajnos el kell fogadni! Szóval így próbálj közeledni, hogy nem magadtat, hanem őt helyezed előtérbe, és meghallgatod!