Nagyon mérges vagyok, mit tennétek?

Nem foglalkoznék vele.

Most biztos nem hívnám fel őket egy ideig.

Szép kis családod van, nem mondom.

És legközelebb vinnék magamnak kaját.

DE! Semmiképp nem tartanék haragot, mert az nem vezet sehová, Anyukádnak pedig még rosszabb lenne.

szerintem apukádra hagyd rá, ha felveszed a dolgot még rosszabb lesz.:( próbálj meg nem tudomást venni róla, már amennyire lehet.

legalább anyud normális, azért ő csak szól a férjének, hogy apuci ne legyél már ilyen.

Én megpróbálnám megbeszélni az apámmal a dolgot.

Szemly szerint nem preferálom azt a dolgot, hogy nem beszélnek egymással hosszú ideig, amíg el nem ismer bizonyos dolgokat... Egyszer megsértődtem papámra, vagyis inkább nem mertem a szeme elé kerülni, nem is beszéltünk jó sokáig. A probléma az volt, hogy papám nem sokkal később kórházba került, teljesen lerobbant, majd meghalt. Ez 5 éve volt, de azóta is hihetetlen nagy lelkiismeret furdalásom van és ha belegondolok, hogy hogy gyötörhette őt is a hülyeségem... Mindent másképp csinálnék, ha visszapörgethetném az időt. :(

Ne vedd a lelkedre, hogy apukád ilyeneket mondott. Biztosan nagyon beleélte magát, hogy az unokájával lehet. Biztosan készültek ennivalóval, bevásároltak miattatok, lehet erejükön felül, azért volt akkora csalódás neki, hogy mégsem mentek. Csak a tehetetlenség beszélhetett belőle. Nézd el neki, hívd fel, beszéljetek. Legközelebb pedig menjetek úgy, hogy - ha teheted - bevásárolsz nekik tartós élelmiszert, vagy húst ha le tudják fagyasztani, vagy felvágottat, tejterméket, amit tudod hogy fogyasztanak. Lehet, hogy nem akarnak segítséget kérni, szégyenlik, de szükségük lenne rá.

Gondolj bele, hogy mi lehetett az igazi oka a kifakadásának.