Hogyan kellene fogadnom a hirtelen előbukkant rokonságot?

Fèrjemmel 4 ève vagyunk együtt, 3 ève vagyunk hàzasok. Megismerkedèsünkkor mèg csak szimplàn közömbösek voltak a szülei ès a testvèrei, majd egyre jobban " bekemènyìtettek", annyira ellenünk voltak, hogy vègül az esküvőnkre sem hìvtuk el őket. Aztàn jött kèt nagyon nehèz èv, dolgoztunk, közben fillèrezgettünk, nèha majdhogynem enni sem volt, de meglett az eredmènye: egy èvvel ezelőtt a vàllalkozàsunk őrületes sikert hozott, nem szeretem ezt a kifejezèst, de tènyleg gazdagok lettünk.

Ès a kèrdèsem: hogyan lehetsèges az, hogy a fèrjem rokonai ebben az èvben egytől-egyig előkerültek, folyton telefonàlgatnak, àtjönnek, magukhoz is àthìvnak, holott eddig sehol sem voltak?! Eddig egyiküket sem èrdekelte, mi van velünk! Csak èn gondolom ùgy, hogy a "pènzszagra" jönnek? Hozzàtartozik mèg a dologhoz, hogy a csalàd MINDEN tagja kèrt màr tőlünk valamit, egèsz kis kìvànsàglistàt adtak le: telek, dràga òra, több szàzezres tàska, ùj bùtor, szàmìtògèp, telefon...

Nekem hànyingerem van ettől! Nem akarom a fèrjem csalàdjàt! Nem akarom megajàndèkozgatni őket! A fèrjem is tudja, hogy szàmìtò dögök, mègis örül, hogy "visszakapta" a csalàdjàt... Ilyenkor mi a helyes viselkedès? Tegyek ùgy, mintha elhinnèm, hogy nem csak a pènzünk kell(lene) nekik? Nyeljem le az elmùlt hàrom èvet, amikor sehol sem voltak? Ti mit tennètek ilyen helyzetben?