Anyukámat hogyan tudnám megváltoztatni?

Először is 17éves lány vagyok. A szüleim elváltak 2éve. Apukámmal maradt a két legidősebb testvérem, és én meg anyukámmal maradtam az öcsémmel. Úgy éreztem, hogy segítenem kell neki, és igazságtalanság lenne, ha cserben hagynám. Ma már teljesen másképp gondolom, és csak a 2tesómra tudok gondolni, hogy ők jól cselekedtek.

Röviden, és tömören felvázolom az anyukámat, hogy milyen.

Ja, és annyi, hogy tavaly kibékültek a szüleim, leginkább miattam, vagy is így belegondolva, nem hiszem, hogy csak miattam mentek bele ebbe a békülésbe, de a lényege, hogy apukám kicsit anyagilag "tönkretette" anyukámat, és mindig azt hajtogatja, hogy kellett nekünk visszamenni apához. Szóval engem okol miatta, miközben láttam msn-en a naplózott beszélgetésben, hogy leírta anyukám neki, hogy még szereti. Szóval így egy részben szerintem hazudik nekem.

Na, úgyhogy, anyukám általában számítógépezik, és olyan emberekkel foglalkozik a neten(hotdogon), akiket nem is ismer. Az eddigi pasijai is erről az oldalról voltak. Most ismét van barátja féléve, így megértem, ha neten lóg, akkor hagy beszélgessenek, de ő folyton ott van. Képes akár több, mint 10órát, egy huzamban ott ülni. És idegesítő, mert közben semmit sem csinál, házimunkailag. Az öcsémmel sem foglalkozik. Elvárja, hogy amikor hazajövök az iskolából, én főzzek meg, én menjek el az oviba a tesómért, menjek el boltba, és még b@szogat azzal, hogy nem szoktam itthon semmit sem csinálni, csak csavarogni tudok. Hétköznap itthon vagyok, és amikor ő délutános, vagy éjszakás. Sőt, van amikor mindig itthon vagyok hétköznap. Csak pénteken, és szombaton megyek el itthonról, a barátaimhoz. Mivel mi elköltöztünk számomra elég ismeretlen emberek közé, elég rossz, hogy nem ismerek senkit, és suliban sem vagyok egyik osztálytársammal. Így szerintem jár nekem az, hogy találkozom a barátaimmal, mert rossz "bezárva" lenni.

Így most elég rossz felsorolni a dolgokat, de van egy csomó. Pl. anya fizetése nem olyan sok, max letud venni a számlájáról 15ezret, amiből meg kell, hogy éljünk hónap végéig. Közbe ő veszi magának tucat számra a cigit, és öcsémnek meg a halom édességet, és nekem rosszul esik, hogy nem kapok semmit se, amit szeretnék. Most is van egy kisebb "munkám", amiért kapok 1500-3000et. De nem tudom magamra költeni, mert már tökre nincs pénzünk, és én veszem a dolgokat. És ő ezt tök természetesnek veszi, hogy akkor én vásárolok be. Pedig már a gatyám is, amit hordok kivan kopva, meg nincs egy értelmes pulcsim. Se cipőm. A táskám is szétszakadt, és csak annyit kértem tőle, hogy varrja meg, vagy varrjon nekem egyet, vagy mutassa meg nekem, hogy kell, és megcsinálom, de egyáltalán nem képes rá, és ezt már vagy 4hónapja mondom neki. Annyira elegem van. És közben meg hazudozik is nekem. Mindig mondja a problémáit, meg hogy mennyire beteg, meg a neten levő emberekről beszélget, hogy miről beszéltek, meg röhögtek. Meg a pasijáról beszélget. Többet foglalkozik ezekkel a dolgokkal, mint a gyerekeivel. Pl többet tud a másik két tesómról, mint rólam, meg az öcsémről. Múltkor kért tőlem fájdalomcsillapítót, és megkérdezte, hogy h megy a suli. És ebben az évben először kérdezte meg. Eddig soha. Öcsémmel sem foglalkozik, csak úgy vagyunk. És félek, hogy tesómmal is lesz valami. Így fejlődés szinten. Múltkor is velem tanulta meg a locsolós verset, meg velem gyakorolt számolni. Meg a betűket, számokat írni. Anyukám ilyenekre nem ér rá, mert gépezik, és észre sem veszi magát. Múltkor annyira kiborultam, hogy sírva fakadtam, és ő tovább gépezett, és azt mondta, hogy ne mondjak hülyeségeket. Meg nem akartam neki segíteni a gépen, mert valamit nem tudott megcsinálni, és azt mondta, h egy köcsög bunkó vagyok, hogy ennyire nem vagyok képes. Kicsit ki voltam borulva. Nem tudok vele igazán komolyan beszélni se, de valahogy meg kellene próbáljam, mert ez így nem fog menni. Szeretném, ha segítenétek. Lehet most nem lett valami értelmesen megfogalmazva, szóval ezért bocsánatot is kérek.