Van itt olyan aki lassan 30, lány és még a szüleivel él?

Igen. 29 éves vagyok, több tényező miatt ragadtam itthon. Csóróság, apám nincs jelen semmilyen formában az életemben így anyagiakban sem, Anyukám pedig közalkalmazotti majdhogynem minimálbért kap, lakás-ügyben támogatni nem tud. Diploma után még tovább tanultam, de elmentem teljes állásban dolgozni is. Közben tartósan beteg lettem és vagyok a mai napig, csak korlátozottan tudok dolgozni.

Nem zavar, hogy itthon lakok, van nagyobb bajom is, meg sokat vagyok Kedvesemnél, akivel összeköltözni egyelőre nem akarunk, nem tart ott a kapcsolatunk, és nem sietünk, minek? Nekünk most ez a jó, találkozgatni, együtt aludni, egyszerűen "járni" és kész. :) Csak olyan körökben nem hangoztatom, hogy itthon lakok, ahol nem ismernek. Munkahelyemen pl. kigúnyoltak, amiért nem mentem velük hamburgert zabálni, hanem otthonról vittem kaját. OK Anyukám készítette általában - de diétáznom is kellett a betegség miatt. Meg aztán ők nem tudom mivel voltak előbbre, hogy albérletben szó szerint nyomorogtak, a sok veszekedés miatt volt, akinek párkapcsolata tönkrement.

Sok hasonló korú ismerősöm lakik még otthon, mindkét nemből. Aki meg nem - hát akinek a szülei adják a pénzt albérletre, kajára, az az én szememben cseppet sem önállóbb nálam!

Figyu, nem kell azon aggódnod, hogy anyukáddal élsz.

Régen is, nagycsaládban éltek az emberek.

Ennek előnye is van. Pl. az idő telik, és a szüleid egyre idősebbek lesznek. Előbb utóbb jó lesz, ha valaki ott van velük, ha valami baj van segíteni tudjon. És akkor a te szüleid pl. nem fognak megfagyni a saját lakásukban, amire mostanában voltak példák. Meg a te szüleidnek is könnyebb a rezsit fizetni, ha megosztjátok, mint ha külön költöznél. Ráadásul tudsz segíteni a házimunkába, ami az én szüleimen is látom, hogy ahogy telik az idő egyre fáradtabban megy nekik. Ha meg lesz majd gyereked könnyebben össze lehet hozni, hogy mindig legyen ott valaki.

Én 23 éves egyetemista vagyok, de én se látom úgy, hogy egyedül el tudnék majd boldogulni egy saját lakással, bár énis nagyon szertnék önálló életet kezdeni. Én eggyelőre úgy tervezem, hogy a nagyszüleimhez költözök a párommal, az mégiscsak más, mintha otthon maradnék. Akkor ők nem lennének egyedül, könnyebb lenne a rezsit fizetniük, meg tudnák segíteni fizikailag nekik, akkor végülis én vezetném a háztartást. Nekik úgyis van egy szobájuk, amit most senki nem használ.

Késsőbb talán lakhatnák együtt a testvéremmel. Úgy hogy a két család együtt lakna. Bár engem az zavar, hogy akkor nem biztos hogy meg tudnánk oldani, hogy külön szoba legyen a gyerekeknek és a szülőknek. De valahogy majdcsak megoldjuk. De jelenleg nem látom reálisnak, hogy saját lakásról álmodjak. Békés-megyébe egy diplomásnak is nagyon jó kereset a 120 ezer Ft, tehát inkább olyan 80-90 ezer Ft-ot lehet elvárni. Bár valószínűbb nekem is, hogy egy gyárba fogok dolgozni, ott még a teljesítménybér miatt a minimálbérnél kevesebb is szóba jöhet. egy rokonom pl. 40 ezer Ft-ot keres.

Szerintem mindenkinek jobb nálatok, és nálunk is, mintha albérletbe költöznénk, vagy hitelt vennénk föl, és mondjuk kikapcsolnák a gázt, vagy nem lenne pénzünk később egy kis gyümölcsöt, zöldséget adni a gyereknek.

Egyébként én azt tanácsolom, hogy tanulj szakmát.

Nálunk pl. nincs elég víz, gáz villanyszerelő. Alig tudnak találni, és az is sokszor nem vállalja, mert annyira sok munkájuk van. Meg szobafestő mázoló. lány létedre is tanulhatsz ilyet. Ezzel keresni is lehet, talán jobban, mint a diplomával, mert ezekből hiány van.

nekem pl. egy rokonom villanyszerelő volt, most megy nyugdíjba, és nem keresett rosszul.

Vagy nézz szét a környékeden, és informálódj, hogy mik még a hiányszakmák.

Minden hiányszakmát megfizetnek, mert nem nagyon van ember, ezért ha azt akarják, hogy valaki megcsinálja, muszáj megfizetniük.

17.43:Meghát ha nyelveket beszélsz kapkodni fognak utánad. Fél év alatt pedig meglehet tanulni középfokon. Ezek csak kifogások, mindent meglehet oldani még magyarországon is.

Hát nekem is van két középfokúm, mégse kapkod utánam senki, elhiheted...

Szia!

Nem szeretnélek megbántani,de pont a párod az,aki NEM AKAR új ,önálló életet kezdeni Veled!Azért nem,mert Neki így kényelmes,ahogy van.Ha tényleg,igazán akarná,hogy Nektek saját,külön életetek legyen,akkor minden követ megmozgatni,hogy ketten együtt elérjétek a céljaitokat!Nagyon nem úgy tűnik,hogy vágyna az önállósodásra.

Én 23 éves vagyok,és nagy szerencsém volt,hogy találtam egy társat,egy párt,akivel mindig ugyanazokat a célokat akartuk elérni,és addig dolgoztunk az ügyön,amíg külön nem tudtunk költözni.Igaz,hogy addig,amíg ez nem történt meg,kaptunk fedelet a fejünk fölé,de mindig adtunk a rezsibe,dolgoztunk,félre raktunk,és igaz,hogy hiteles a ház,amiben élünk,de ketten,egyedül,és mégis együtt,úgy,hogy a magunk urai vagyunk.

Ezt nem azért írtam,hogy dicsekedjek,azért mondtam,mert szerintem a párod sem úgy áll hozzá a dolgokhoz,ahogy kéne,pláne ennyi idős fejjel!Vajon szeret még Téged szerelemmel,vajon nem unt még meg?Tényleg ugyanarra tart az életben,amerre Te?Érdemes végiggondolni. (Egyébként utánam sem kapkodnak a munkaerő piacon,de igyekszem megoldani a gondokat.Törekedni kell rá,és belevágni,még ha nehéz is,akár ismeretlen,és veszélyesnek tűnő dolgokba is,pl.: házvásárlás,vagy albérlet.)

Nekem csak a furcsa az írásodban, hogy a párod azt állítja nincs rá pénze. Én nem tudom elképzelni, hogy 8 év után ne lássak bele legalább ennyire a párom anyagi helyzetébe. Itt valami nekem nagyon nem stimmel.

A te részedről pedig azt megértem, hogy nincs pénzed eltartani magad, és ezmiatt otthon laksz. Engem az szokott zavarni, amikor valaki megtehetné, hogy különlakjon, de inkább otthon marad, mert kényelmes.

Én anno mondtam anyukámnak, hogy a 30 évesen esetleg otthon laknék úgy, hogy közben elköltözhetnék, üssön agyon. És ez nekem nem párkapcsolat függő. Én attól még simán elköltöztem, hogy nem volt párkapcsolatom.

Pláne, hogy ez egy ördögi kör. Van egy fiú barátom, ő 29 éves, rohadt jól keres, és a szüleivel együtt lakik. Sőt még a két tesója is. Erre mondtam én, hogy nekem nem lenne vonzó egy pasiban, hogy 29 évesen még otthon lakik, pedig nincs rászorulva. Ő mindig azzal jön, hogy amíg nincs senkije, minek költözzön el. Több okot is tudnék. Először is mert most már a szüleit is hagyni kellene egy kicsit élni, pihenni, másodszor pedig melyik nőt vonz az, hogy oké, menjünk haza, de ott rajtam kívül még laknak 4-en. Esetleg ez 18 évesen még bejön a lányoknak, de a mai világban az emancipált 30 éveseknek, ami az ő korosztálya lenne, nem nagyon.

A másik dühítő az egyik lány ismerős, aki 30 éves. Állandóan sír, hogy az anyjáékkal kell laknia, mert nincs annyi pénze, hogy fentartson egy albérletet, de annyi esze nincs, hogy ha már otthon lakik, és nincs rezsije (semmibe nem kell beleszállnia), akkor megpróbálna félrerakni egy kicsit. Minden hónapban elsz@rja a fizetését. Közben depressziós, hogy otthon lakik. Szerintem ő nem is igazán akar eljönni otthonról. Mindene megvan, anyuka mos, főz rá, totál kényelmes, csak a külvilágnak sírunk már egy kicsit, hogy milyen rossz nekünk.