Van itt olyan aki lassan 30, lány és még a szüleivel él?

28 vagyok én is, apámmal meg nagyapámmal élek, nagy a ház, nem zavarjuk egymást, sőt még anyagilag is jól elosztjuk a rezsit.Engem nem zavar.

Lakásra nem biztos hogy valaha is lesz pénzem, hiába dolgozom 19 éves korom óta, csak ezért meg jelzálogot hatszáz évre nem akarok felvenni. Van annak a pénznek jobb helye is.

Szerintem előttem szóló nem gondolkodik egészségesen...

Én 34 vagyok, párommal és kislányunkkal lakunk a felső szinten, alsó szinten anyukám. Hatalmas ház, anyukámat imádom, mégis költöznék de nagyon, ha lenne rá pénzünk. Úgy gondolom, hogy az ember addig nem lesz igazán felnőtt, felelősen döntéseket hozó ember, amíg a szülei "árnyékában" él. De legalább van fedél a fejünk felett, ezzel vígasztalom magam.

27 éves leszek, s szintén szüleimmel élek - ráadásul Anyumnak élettársa van, és úgy költöztem haza 3 éve, hogy előtte 2 évig külön éltem az akkori párommal - eleinte furcsa volt megszokni az otthonlétet, és úgy éreztem ez valamiféle visszaesés, de hamar megszerettem, talán már túlságosan is :) Több mint 1 éve van párom, természetesen tervezzük az összeköltözést, így egyre többször jut eszembe, hogy nehéz lesz újra az elválás, te persze én is érzem belül, hogy ez az egészséges, és hálás vagyok ezért a 3 évért, amíg még "gyerek" lehettem :)

Egyébként a párod miért nem akar összeköltözni? 8 év után ez furcsa, és engem elgondolkodtatna...

26 éves vagyok, kis ház, és mégsem nyavalygok, mert egyszerűen nincs házra pénzem. Sőt, anyumat sem zavarja, hogy ott élek. Ő annak nem örülne, ha elmennék pl. albérletbe.

És mi az a probléma, amit a párod nem akarna?