Szerintetek baj hogy még nem mentem férjhez és még gyerekem sincs?

tudom, most ez a divat, minél később- annál jobb

de nem ártana összekapnod magad

Nem tudhatod, mit hoz a holnap. Nekem 25 évesen semmim sem volt, a szüleimnél laktam, nem volt párom és reményem sem arra, hogy akár csak egy rövidebb kapcsolatom legyen.

Aztán 26 évesen találkoztam életem párjával, 3 hét alatt összeköltöztünk, 2 hónap után már a babát vártuk, és ennek 8 éve, és nagyon boldogok vagyunk. A lényeg az, hogy akár vársz az igazira, akár nem, el fog jönni ha itt az ideje.

Nem baj.

Valószínű azért nincs még egyik sem, mert még nem teremtettétek/teremtetted meg hozzá a megfelelő körülményeket.

Én sem vagyok férjnél, nincsen gyerekem. 28 leszek. Élettársam van, házunk van ( igaz hitelből), de még kicsit helyre kell rázódni anyagilag,hogy belevágjunk a gyerekvállalásba is ( majd most jól le fognak hurrogni ezért néhányan...).

Miért maradtál volna le bármiről is? Ha nem találtál még olyan párt magadnak, akivel szívesen leélnéd az életed, akkor nem találtál. Sokkal jobb helyzetben vagy, mint azok, akik húszéveen férjhez mennek, aztán három-négy év múlva meg elválnak. Tudod, hogy hány fiatal anyuka sír itt, hogy "elhagyott a párom, itt vagyok háromhetes gyerekkel"? Ezekről szinte mindig kiderül, hogy 25 év alattiak.

Egyszóval szerintem hülyeség ez a "jajj, igen, elkéstél, hát ilyen korban már illene férjnél lenni, tudod, a fogamzóképességed, meg aztán úgysem fog téged feleségül venni 30-on felül senki, blablabla"-szöveg.

Akkor házasodj, mikor úgy érzed, itt az ideje. Ha 30 évesen gondolod azt, akkor 30 évesen. Ha 60 évesen, akkor 60 évesen. Nem másoknak kell élniük az életed, hanem neked. Nked magadnak kell eldöntened, hogy mi a jó.

Külön nagyot röhögtem az első válaszon. "Jó lenne, ha lassan összekapnád magad". Miért, mi ez? Valami verseny? Az nyer, akinek húszévesen már öt gyereke van, aztán itt vergődik, hogy jajj, elhagyott a párom, jajj, megvert a párom, nem tudok hová menni a gyerekkel...? Vagy mégis hogy van ez?