Van jogom ilyen esetben beleszólni az életükbe?
Valószínűleg hosszú történet lesz, úgyhogy előre is köszönöm annak, aki végigolvassa.
Az unokatestvéreimról lenne szó, akik 11 és 9 éves fiúk. A szüleik korábban elváltak. Nagyon jól elvoltak addig, amíg az apuka nem talált magának egy új nőt, a gyerekek is kiegyensúlyozottak voltak, rendben volt minden (Az apuka a rokon) Ez a hölgyemény kezdetben nagyon rendesnek látszott, mindenkivel kedves volt, úgy tűnt imádja az unokatesóimat és az apjukat is, velünk is teljesen normális volt. Nagyjából 1 év után, hogy együtt voltak, elkezdte kavarni a sz*rt. Nem részletezem, mert ezzel csak minket idegesített, de nem volt komoly következménye.
Viszont később észrevettük, hogy pénzügyileg elkezdte kifosztani a nagybátyámat. Hiába "nem volt pénzük", a hölgynek folyamatosan új cuccai voltak, büszkélkedett vele, hogy ezt meg ezt rendelte a neten, ilyen tornászgépet vett stb. Egyszer már a legkisebb unokatesóm is megjegyezte neki, hogy "nahát, megint új ruha?" Erre teljesen kiakadt, ordibált, hogy őt mindenki utálja és kiviharzott... Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy folytatta tovább a kizsákmányolásukat, ami a nagybátyámnak fel sem tűnik. Volt egy családi házuk, azt el kellett adni, mert a kisasszony el akart költözni, mert féltékeny volt a nagybátyám volt feleségére, hiába nincsenek beszélőviszonyban és hiába, hogy a volt feleség száz kiliméterekkel arrébb lakott. Béreltek lakást egy másik vásorban, áthurcolták a gyerekeket másik iskolába. Nagyon féltünk, hogy ez megviseli őket, de szerencsére jól tűrték.
Viszont unokatesóim egyre érdekesebb dolgokat mesélnek. Pl. az idősebb unokatesóm eléggé szeretethiányos, hozzánk is jön oda mindig ölelgetni, puszilgatni. Na az apját nem puszilhatja meg, mivel egyből rászól a nő, hogy ne csinálja, mert az b*zis (!). Előfordult már az is, hogy unokatesóm korábban őt akarta megölelni, és közölte vele mindenki előtt "jajj menj már innen, úgy utállak". A kisebb unokatesóm mesélte, hogy egyszer egy veszekedés alkalmával "talpnyaló g*ci"-nek nevezte a 11 éves gyereket, mert szerinte azért sír, hogy összeugrassza őt a nagybátyámmal. Illetve mesélték azt is, hogy szintén egy veszekedés alkalmával a 11 éves ült a számítógép előtt, és ahogy elment mögötte a nő, megbillentette a széket, és ha nincs ott mögötte közel az ágy, akkor a gyerek hanyatt esik a földre...
Látom, hogy a 11 éves lelkileg kicsit meg van zakkanva, szeretethiányos, bukdácsol az iskolában, pedig nem hülye gyerek, nagyon is értelmes. El akar menni az anyjához, biztogatják is az anyja szülei, hogy menjen a gyámhivatalba, de az az igazság, hogy itt is lesz*rnák a fejét nagy valószínűséggel. Mert amíg együtt volt rendesen a család, az anyja leginkább a kisebbet szeretgette, a 11 évessel mindig türelmetlen, ideges volt. Szóval kétfelől hallgatja a dolgokat...
Most megint költözni akarnak egy másik városba, a gyerekeket rángatják megint másik iskolába. Eddig a gyerekek könnyen lejárhattak mamámhoz, ahol nagymamám agyonszeretgette őket, de nagy a valószínűsége, hogy a távolság és a pénzhiány miatt ez el fog maradni, hiába mondják az ellenkezőjét.
Félek, hogy a gyerekek tönkremennek idegileg. Olyan, mintha a nagybátyám azt hinné, egyedül él és bármit csinál, az csak az ő életére lesz kihatással. Félek, hogy a gyerekek számára ez egy örökre meghatározó rossz élmény lesz, arról nem is beszélve, hogy anyagilag is tönkremennek, mert a nő éppen most húzza le róla az utolsó bőrt.
Ezek fényében szerintetek va hozzá jogom, hogy beszéljek a nagybátyámmal erről? Mert a családom szerint nincs, ez az ő életük. Mamám próbált beszélni a gyereke fejével szépen finoman, de semmit nem ért el.
válasza:nagybátyáddal nem beszéltél még erről?
szerintem elkéne,amikor 2en vagyok
válasza:Az a baj, hogy sajnos a nagybátyámmal sosem volt valami mély a kapcsolatom, ez valószínű a korkülönbség vagy az eltérő érdeklődési kör miatt van. (Én 19 vagyok) Ezért korábban sem beszélgettünk valami sokat, de most hogy itt van ez az új nő, még annyit sem beszélünk. Mert ellenünk fordítja, illetve elmondják a gyerekek, hogy a nő nem engedi, hogy tartsa velünk a kapcsolatot. Szóval 1 évben nagyjából 2 szót váltunk, de a múltkor amikor összetalálkoztunk, már köszönni sem akartak, csak nehezen.
Ezért nem tudom, hogy így, hogy a kapcsolatot gyakorlatilag nem is tartjuk, illetve utálva vagyunk, belepofázhatok-e a dologba, és ha igen, hogyan kéne intéznem.
A nővel tuti, hogy nem beszélek. Nincs olyan szinten.
válasza: válasza: válasza:Nincs jogod, igaza van a rokonaidnak. Ez az ő élete, a saját anyukája próbált már vele beszélni, meg se hallotta, szerinted rád jobban hallgatna, mint a saját anyjára???
Semmire nem mennél vele és igaza lenne, mivel semmi közöd hozzá.
Az ő élete, az ő pénze és az ő gyerekei.
Ráadásul te nagyon egy oldalról látod a dolgokat, fogalmad sincs arról, hogy ők hogyan élnek, csak a 9-10 éves gyerekek egy-egy élethelyzetéből erre következtetni nagyon meredek...
A gyerekek nem hazudnak, nem hiszem, hogy ők ezalól kivételek lennének.
Ráadásul azért hiszem el, mert mint mondtam mindenki előtt közölte a gyerekkel, hogy "menj innen, utállak". Ilyet normális ember nem mond. És aki ilyet mond az egész család előtt, az szűkebb családi körben durvábbakat is mondhat is csinálhat.
Valamint amikor még jóban voltunk a nővel, nekem is dicsekedett az egyes nevelési szokásairól, ami nekem akkor is furcsa volt, de mivel nem voltak ilyen durvák, nem szóltam egy szót sem. Mamám is sírva panaszkodott a múltkor arról, hogy viselkedett előtte a nő a gyerekekkel.
Tehát biztos vagyok benne, hogy ez nem kitaláció. Pláne nem úgy, hogy korábban, amíg a nő megjátszotta magát, a gyerekek örültek, hogy az apjuknak van valakije, nagyon szépen beszéltek róla és örömmel voltak vele. Azóta számolnak be negatív dolgokról, hogy mi is észrevettük a változást. Előttük nem beszéltünk arról, hogy mit gondolunk a nőről. Véletlen egybeesés lenne, hogy a gyerekek pont most kezdenek panaszkodni?
válasza:Senki nem mondta, hogy hazudnak, miért kezdtél el magyarázkodni???
Én azt írtam, hogy egy-egy élethelyzet elmeséléséből az egész otthoni életkörülményeikre nem tudsz következtetni.
Ha én is csak a rossz dolgokat mesélném el valakinek, ami itthon történik velem, akkor az illető azt hinné, hogy milyen szar életem van. Közben boldogan élek a férjemmel és a 3 gyerekemmel. Attól persze naponta történik itthon velem 1-2 rossz szitu. Ettől az egész életem jó nagyon, de ezt nem látod, ha én csak az 1-2 rossz szitut mesélem el. Kiöntik a teát, fél órát takarítom, kiabálok a gyerekkel, mert alkalmi süket, ilyesmi. Ettől nem vagyok egy hisztis liba, pedig ha csak ennyit hallasz pl. szomszédként, akkor azt is gondolhatnád. Közben a nap 23,5 órájában imádom a gyerekeimet és ők is imádnak engem. A napi 5 rossz perc ellenére.
Érted, mire gondolok?
Sietve olvastam reggel, és félrenéztem.
Persze, értem mire gondolsz. Csak az a baj, hogy nem kiabálásokról mesélnek. Meg gondolom te nem beszélsz úgy a gyerekeddel, ahogy egy hajléktalannal sem beszélnél. Vagy lehet, hogy én vagyok a hülye, de még az állatokkal sem engedek meg magamnak olyan hangnemet, amit ő használ.
Nem egyszerű veszekedésekről van szó, mert nem pakol el maga után vagy rosszalkodik. Szerintem egyértelműen rossz hatással van a gyerek fejlődésére az, ha otthon "talpnyaló ge.ciként" nevezik, folyamatosan hülyézik, nem mehet oda az apjához egy pusziért vagy simogatásért. Azt mondják a gyerekek, hogy amikor otthon van a nő, nem mernek kimenni a szobából. Állításuk szerint minden jó akkor, amikor dolgozik, és csak az apjuk van otthon, mert akkor szoktak együtt játszani, de amint hazaér a nő, nekik kuss a nevük. Megesik az is, hogy a gyerek megy oda délben hozzájuk, hogy enne valamit, majd közli vele az asszony, hogy csinálj magadnak kaját.
Szerintem nem ilyen egy átlagos család élete. Én sem éltem korábban valami jó körülmények között, mert elég szr életem volt az apám miatt, de ilyeneket nem tapasztaltunk, az öcsém mégsem tudta feldolgozni azt a pár évet a mai napig, pedig eltelt 10 év. Elkeserít, ha arra gondolok, hogy bennük mélyebb dolgokat fog ez hagyni. Bár sejtem, hogy nem fog sokéig tartani.
Szóval kiütköznek a gyerekeken a hétköznapok, mert tényleg látszik rajtuk, hogy nem túl jó ez nekik. És ezek a dolgok is úgy derültek ki, hogy amikor hetek óta láttuk, hogy ilyen az ábrázatuk, rákérdeztünk. Szóval nem 2 történet alapján festjük a falra az ördögöt. Náluk tényleg stresszesek a mindennapok a gyerekek, illetve szerintem még az apuka számára is, de ebben a helyzetben őt nem sajnálom, egye meg, amit főzött magának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!