Mit tanácsoltok ebben a helyzetben?
21 éves fiatal nő vagyok, tele álmokkal, vágyakkal.
Nem olyan rég tudatosult bennem, igazából tisztában voltam eddig is vele, de csak most mondtam ki hangosan, hogy a szüleim, rokonok nagyon rossz hatással vannak rám. Ha hazajövök a falumba, érzem, ahogy leszívnak a negatív energiájukkal, csak a panaszkodást hallom itthon, legyen szó bármiről. (fizetés, számlák, stb.)
Érzem magamon, hogy ilyenkor mintha kicserélnének, elbizonytalanodok, kevésbé bízom magamban,
hiszen itthon valahogy ez a pesszimizmus van mindenkibe belekódolva, az emberek nem mernek változtatni és tudjátok, még sorolhatnám.
Kérdésem az lenne, hogy mit tanácsoltok?
Szinte már úgy érzem, hogy menekülök itthonról, amúgy szeretek itthon lenne, de nem szeretem ezt a hozzáállást,főleg ha ilyen közeli emberekről van szó.
Hát ha nem muszáj, akkor ne járjál olyan gyakran haza.
Másrészt ha már otthon vagy, próbáld te irányítani a beszélgetés fonalát, vagy az időd nagyobb részét azokkal a rokonokkal töltsd, akik kevésbé pesszimisták.. azért csak van egy-kettő belőlük.
(Egyébként lehet, hogy az ő szavaikban is van igazság, még ha fárasztóak is. Aki havi 80 ezerből él, annak természetes, hogy a napról napra élés és a kilátástalanság elveszi az életkedvét is. Próbáld megérteni őket is.)
Figyelj, kérdező, nekem elég stresszes melóm van.
Ha felveszem a telefont, megkérdezik mi volt (hát a napi stressz), aztán elmondják ők mi volt (ez rossz, az rossz, amaz rossz, jaaj az élet megöl minket, jahajj, jahajj).
Úgyhogy csökkentettem a látogatásokat. Nincs mit tenni... Én se a saját problémámról nem akarok velük beszélni (ha puffogok rajta, attól mi javul? semmi), se az övékéről úgy, hogy ők minden percet képesek ezzel kitölteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!