Tényleg ennyire nem tudtátok megismerni párotokat mielőtt hozzámentetek volna?

A mi kapcsolatunkban a fokozatosság elve érvényesült:

-1 év után feküdtünk le egymással

-Újabb egy év után kezdtem nála alukálni, de nem minden este. Elejében csak hétvégenként.

-5 éve tartott a kapcsolatunk, amikor teljesen hozzá költöztem.

-Rá 2 évre házasodtunk össze.

-Azóta elmúlt 4 év és nagyon boldogok vagyunk.

Szerintem sokan megjátszák magukat a kapcsolat elején, hogy 2in1 házicseléd-szexuális segédeszköz kombót szerezzenek maguknak. Aztán ha megvan a gyerek, már minek legyenek jófejek, a gyesen lévő kisgyerekes anyuka úgysem fog merni lépni, vele már nyugodtan lehet szemétkedni.

Amúgy nekem nincs gyerekem, és normális a párkapcsolatom, csak azt írtam le, amit másoknál látok.

Ahogy az ezen az oldalon megjelenő kommenteket olvasom,abból az derül ki számomra,hogy sokan nem is akarják megismerni egymást.Elég,ha a szex jól működik,más nem fontos.Nincs megértés,a másik hibáinak elfogadása,nem beszélnek a problémáikról,nincs tolerancia,csak önzés.Ez óhatatlanul szakításhoz vezet.Minden kapcsolatban tenni kell azért mindkettőjüknek,hogy jó legyen.Felelőtlenül vállalnak gyereket,mert ettől remélik a kapcsolat megjavítását.A mai nőkben egy torz kép él saját magukról.Elvárják a hálát,amiért hajlandók gyereket szülni.Amikor meg van a baba,akkor csak ő lesz a fontos számukra,a férj és az ő gondjai már nem érdekli az anyákat.A gyereket majomszeretettel nevelik. Ha megnyikkan,akkor már kézbe veszik,mert nem hagyhatják egy percig sem sírni.Az eredmény egy örökké síró,hisztiző kölök,akitől még a WC-re sem mehet el az anyuka.Az apa pedig egyedül marad.A felesége nem törődik vele,ha hazamegy,ő csak egy felesleges harmadik.Éjjel nem tud pihenni,mert a gyerek ordít stb.Csoda,hogy előbb-utóbb besokallnak? A nők szemléletén kellene változtatni sok esetben.Felelősen házasodni,felelősen vállalni gyereket,és okosan gondozni-nevelni őket.Akkor nem lenne ennyi válás.

30 éve vagyunk együtt.Nekünk is voltak gondjaink,de mindig megoldottuk azokat.Nekünk társa, a gyerekeinknek pedig mindkét szülőjére szüksége van,még a mai napig is.