A feleségem megőrült. Miért engem okol?
Mindketten 26 évesek vagyunk, öt éve házasok. Eddig minden rendben volt, de mostanában nagyon sok probléma akadt. Van egy négy éves kislányunk, akit nem terveztünk, de már a születése óta felfogtuk, hogy őt már visszacsinálni nem lehet, és a miénk. Azóta viszont, úgy egy hónapja, vagy másfél, "becsúszott" egy második baba, ami alapjába véve nem is lenne gond, sőt. (De ettől függetlenül be kell valljam, hogy őt sem terveztük, ezért még mindig nem igazán tudtam felfogni-elfogadni ez egészet.)
Egyik nap, késő délután, amikor hazajöttem, a párom sírva ült a nappaliban. Odamenni sem tudtam hozzá, nekem ugrott, a falhoz szorított, elkezdte a nyakamat szorongatni azzal a mondattal, hogy "Megöllek te szemétláda", ez ment úgy egy tíz percig. Ordibált, lökdösött, közben pedig összecsomagolt, aztán elment. Később megtudtam, hogy miért akadt ki: elvetélt. Tudom, hogy ez nagyon rossz érzés, de akkor sem értem, miért vagyok ezért én a hibás?
Nem hajlandó beszélni velem, a gyereket is magával vitte (gondolom az anyjánál van).
Ti mit tennétek ilyen helyzetben? :S
válasza: válasza:Szia! Úgy látom nagy a gond nálatok! minden téren.
Remélem már beszéltél az anyukájával és tudod hol vannak mit csinálnak. Mivel elvetélt nem ártott volna ha orvos is látja...
Vegyél ki holnapra szabadságot és menj el hozzá. Ne hagyd magad ha szereted bizonyítsd be neki fontos neked és nem csak a gyerek ill gyerekek miatt.
Sok sikert!
válasza: válasza: válasza:"Lehet, hogy csak gyűlölnie kellett valakit és te voltál kéznél."
Hát itt erről van szó. Tapasztalt, sok mindenen átment asszony vagyok, és tudom, hogy egy nőnek, még akkor is, ha nem kívánta kimondottan a gyereket, egy elvetélés nagyon nagy lelki megrázkódtatás, több okból is.
Most, első fájdalmában téged okol, hiszen te vagy - legalábbis szerinte - mindennek az oka... A terhességnek is, és az elvetélésnek is.
Ez a nők logikája, amikor nagyon fáj valami.
Ahogy már előttem is mondták, beszélj az édesanyjával, ha pedig ő teljesen a lánya befolyása alatt áll, a papával, vagy valami más rokonnal, akiről úgy gondolod, hogy tud rá hatni, ha nem is most rögtön, de egy kis idő múlva.
Nagyon sajnálom a történteket, és sok szerencsét kívánok mindkettőtöknek!
válasza:hááát, ennek nem fogsz örülni amit most mondok, de te valószínűleg (és azért írom, hogy "valószínúleg", mert csak az írásod stílusa alapján tudlak megítélni, nem ismerlek személyesen, ettől még lehet, hogy tévedek, de:) egy hímsoviniszta férfidisznü vagy!
Nézzük, hogy mival van a baj (szerintem) a felsogásodban az írásod alapján -
- "őt már visszacsinálni nem lehet, és a miénk" - azért ezt így ki fogalmazta meg? A feleséged is így gondolta? Vagy ő örült neki, és te érdekesen reagáltad le amikor megtudtad???? - mert nagyon tud fájni egy nőnek ha a férfi nem örül a bébinek úgy ahogyan a nő.
- "ezért még mindig nem igazán tudtam felfogni-elfogadni ez egészet" - nem tudtad elfogadni ---- tehát ennél a boldogságnál sem igazán álltál lelkileg a nejed mellet... talán ezt is megérezte, és ez is nagyon tud fájni, hiszen ehhez is mindketten kellettetek, a vigyázás ellenére is. Egyébként hogyan is vigyáztatok?
Egyyébként engem már eleve taszít az is, ahogyan a kérdést feletted, így indítasz: a feleségem megőrült. Hát, ezt ÉN KÉREM KI MAGAMNAK!
Tudod, az a baj, hogy a pasik annyira másképpen gondolkoznak, mint a nők.... nem azt mondom, hogy papucsnak kell lenni, de az a nagy qrva helyzet, hogy a mi kis országunkban még mindig az a családi felállás, hogy a nő a rabszolgacselédanyatakarítónőbejárónő, hogy ez elkeserítő!!! A nők lelkivilága pont le van sz@rva, és az a nő, aki megpróbál ebből kitörni és megváltoztatni ezt a rendszert és fellázad ez ellen az elavult nézet ellen, az mindjárt őröl,, háborodott, hülyejurva és társai....
Megint csak hangsúlyozom, nem ismerlek sem Téged, sem a nejedet, de amit leírtam, az sajnos még midig 90%-ban igaz a magyar családokra.
Amennyiben Te már azon férfiak kevesebbikébe tartozol akik nem cselédként és alsóbbrendűként kezelik a nejüket, akkor megkövetlek. Csak leírtam ami eszembe jutott... sajnos saját tapasztalataimból. Merthogy ez van.
válasza: válasza:remelem hogy nem tul haragszol de öszinte leszek.
szerintem telyesen igaza van a nejednek-mert;
1-irod hogy egy bizonyos ideig szorongatott ,lögdösött stb.
2-irtad hogy lehet hogy az annyahoz ment.
No alyunk mar meg- Te feltetted mar magadnak azt a kerdest hogy SZERETED-E MINDKETTÖJÜKET vagy nem.
gondolkodj el ezen hogy mit is ernek teneked.
ha igen(irasod alapjan ketlem) AKKOR HARCOLJ HOGY VISSZASZEREZD.PL;ülj az ajtojuk vagy kapujuk elött megcsak nemjön ki veled beszelni(meg akkor is ha napokig tart) ha pedig nem akkor megerdemli hogy ezt elmond.
-------szerintem gyavavagy es tarsasagod befojasol----
BOCS DE SZERETEK ÖSZINTE LENNI(szivemböl kivanom hogy összejöjjetek)
válasza:ma 21:44-es: elöször nem ártana, ha megtanulnál rendesen irni, mert laig lehet megérteni, hogy mit is akarsz.
Másodszor, nemartana, ha figyelmesen olvasnád, amit a kérdezö irt, mert a te válaszod nincs összefüggésben azzal.
Harmadszor, amit irsz, az teljesen hülyeség.
(Én senkit sem pontoztam le, nem tudom ki van poénkodós kedvében, és mindenkit lenyomogat. Na mindegy.. )
Beszéltem az anyukájával, vele nagyon jóban vagyok, az apukával már kevésbé, ő valamiért pikkel rám, de ez most nem lényeg.
Azt mondta, hogy akármennyire is szeretne segíteni, nem tud, mert a legjobb út az lenne, ha ezt a párommal beszélném meg. Felvázoltam, hogy ez ebben a pillanatban körülbelül lehetetlen, de ő állítólag már rávette a lányát, hogy hajlandó legyen vele beszélgetni. Elvileg majd valamikor délután hívni fog...
21.34
Igazából, én őszintén szólva, nem hiszem, hogy magamra ismertem abból, amit leírtál. Félre értés ne essék, nem haragszom, vagy valami ilyesmi, egyszerűen nem gondolom, hogy ilyen lennék. Tény, hogy nem vagyok "mintaférj", azaz nekem is vannak hibáim, és nem vagyok tökéletes, de nem gondolom, hogy hímsoviniszta disznó lennék.
Azt, hogy "visszacsinálni nem lehet", most fogalmaztam meg, és én :) Lehet, hogy nem ez volt a legmegfelelőbb kifejezés arra, hogyha visszamehetnénk a múltban, és végig gondolnánk, hogy talán mégis jobb lenne hazamenni és óvszert húzni, akkor most még csak ott tartanánk, hogy vajon mi lesz az első babánk neve. De ezt így túl hosszú volt leírni.
Nem hiszem, hogy lereagáltam volna. Inkább próbáltam bíztatni. De ez most nem lényeg.
Abban viszont teljesen igazat adok neked, hogy a "megőrült" túlságosan rossz volt bevezetésnek, de hirtelen nem tudtam hogy leírni a viselkedését egy mondatban. Ezért elnézést kérek.
Egyébként nem Magyarországon élünk, nem tudom, hogy ott most mi a helyzet család téren, de nálunk határozottan nincs "feleség = cseléd" probléma.
:) Még egyszer, köszönöm mindenkinek a válaszokat, ha van valakinek még valamilyen ötlete, természetesen szívesen várom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!