Azoknál a férfiaknál, akik 40 éves koruk után találják meg az igazit, mikor lesz kapuzárási pánik?

Én most vagyok 48. Négy éve váltam, majd tavaly előtt elvettem egy korombeli nőt. Nagyon jól megvagyunk, minden szinten. Eszem ágában sincs húszéves rüfkékkel idegeskedni.

De mindenki más.

Ez a kapuzárási pánik igazából nem pánik. Hanem ilyenkor elgondolkodnak azon, hogy úgy élnek e ahogy akarnak, megcsapja őket az, hogy ez a játék nem megy örökké. És ha valakinek van egy nem jó kapcsolata, akkor esetleg úgy dönt, hogy lép. De itt jó eséllyel már korábban lépni kellett volna, csak korábban belealudt az életébe.

Szóval szerintem ez egy jó dolog igazából.

Nálatok az is lehet, hogy pont hasonló megfontolásból kéri meg a kezdet, mert végig gondolta úgy él e ahogy akar és rájött hogy nem. És egy ilyen stabilabb örömöt szeretne.

De az is lehet, hogy késégbeesés vezeti a házsasághoz, mert már kiégett minden másban és mindenki családozik, akkor megnézné hátha ott van még valami. Szóval eléggé egyén függő.

A lényeg: hogyha jó egy kapcsolat, akkor nem akarja azt szétrúgni az ember. Elég kevés olyan valaki van az életben, aki mellett nem unatkozunk, akikkel jó lennünk tovább is mint rövid időszakokra.

Én is sokat értetlenkedek ezen a kapuzárási izén... eredetileg ezt nőkre használták a menopauza egyik megjelenési formájaként.

Én 60F - és se pánik, se kapuzárás utoljára 49 évesen lettem apa - szóval erősen kételkedem a fogalom értelmességében.

Te meg az emberedben kételkedsz, szerintem is joggal, nem kor, jellem, életmód, megszokás - szóval ha tényleg téged tart az "igazi"-nak talán megváltozik.

Én azt is tapasztaltam, hogy a családi életet is lehet szeretni.

most nem azért...

"mindig őszintén a szemembe mondja,hogy eleget tapasztalt ahhoz,hogy belássa, rám van szüksége. " - és azt is tudod, hány nőnek mondta már ezt?

Mert amúgy a legjobb csajozós duma.

a midlife crisis, az életközép-válság és a kapuzárási pánik nem ugyanaz.

Kérdező, egyedül rá figyelj, nem hiányzik ez a sok jóslat, úgyis így, úgyis úgy - minden helyzet más és más. Akik azt nyüszítik, úgyis elhagy- azok a saját életükből indulnak ki, aki meg azt,hogy úgyse, nos azok is. A ti helyzetetek meg csak a tiétek, szeressétek egymást és minden rendben lesz.

Hát ha így állsz hozzá: "A kérdező kommentje:

Köszi. Megbízom benne természetesen,de ha együtt vagyunk,látom ahogy összesúgnak a nők a háta mögött, szemeznek vele, és nem egyszer kínálják fel magukat akár csak 1 éjszakára. Tudom ha meg is történne,elmondaná, de nagyon féltem. Én mindent megadok neki,és arra is figyelek hogy legyen kellő szabadsága,de azok a fiatal szép nők...."

Akkor hamar elege lesz belőled, és majd jön az a pánik vagy krízis. Csak hogy ez nem arról fog szólni, hogy úristen megint csajozni kéne, hanem arról, hogy úristen, nem igaz, hogy 40-50 vagyok és egy ilyen pocsék kapcsolatban dekkolok. Aztán hogy válik és utána csajozik, vagy először keres új prédát és azután válik, vagy mindent inkább titokban csinál és nem válik, az meg inkább tőle függ, hogy mihez van/nincs képe.

Amikor családos pasik csajozni kezdenek, akkor az esetek többségében a vacak házasságuk elől menekülnek.

Egy olyan nő meg, aki úgy áll hozzá az elején, mint te, hát nem sok jó várható....