Mik azok a fontos dolgok, amikkel megkedveltethetem magam a parom csaladjaval?

Ne játszd meg magad, ne egy szerepbe akard beszuszakolni magad, hanem légy természetes és őszinte.

29N

Figyelj, ebbe a hibaba sokszor beleesik az ember foleg elso kapcsolatnal.

Arra koncentralj mindig es mindenkor, hogy a parod kedveljen, az a lenyeg, es az a fontos. Ha orajta latjak hogy boldog veled, jol erzi magat, akkor kedvelni fognak teged is, de ha vele fasirtba kerultok, akkor a rokonsag ugyis az o partjan lesz.

Nem kell tulzasba vinni.

Veluk udvariasnak, korrektnek kell lenni, es alkalmazkodni naluk az o szabalyaikhoz ha ott vagy, de gorcsolni ezen kar.

Ez sajnos sok dologtól függ. A lényeg az, hogy önmagadat add és beszélj őszintén DE ne nyersen fogalmazz.

Ha normális vagy, van benned tisztelet akkor baj nem lesz.

Persze ez a család hozzáállásától is függ. Ha nyitottak, meg akarnak ismerni, akkor először jönnek majd az alapkérdések, hova jársz iskolába/dolgozni,, testvérek, hobbi stb. de ha eleve eldöntötték hogy nem fogsz tetszeni nekik, akkor nincs mit tenni, először kicsit felvágósak, "durcásak" lesznek, később ez változhat.

A lényeg hogy ne aggódj, mert sokat nem számít, végülis a párodat választottad, hogy vele leszel, esetleg vele élsz, nem a családját.

És néha a 6osnak igaza van! Engem például sosem fognak megkedvelni, mert nem vagyok gazdag. Mindig is illemtudó, kedves voltam velük, erre megkaptam a hátam mögött, hogy dagadt, visszahúzódó és merev vagyok és hogy jobb lenne, ha szakítanánk... holott nagyon is nyitott ember vagyok. A párom nővérének egy bunkó, buta férfi a párja, de őt imádják, mert teli van pénzzel... na mindegy, nem panaszkodom tovább. A lényeg, hogy bármi van, mosolyogva kell eltűrni őket ilyen esetben.

Amúgy meg legyél önmagad!

Anyuka vagyok 23-21-19 éves fiúk anyja.

Hát van némi tapasztalatom a lányokkal akiket a fiúk elhoznak, bemutatnak, és maradnak X ideig. A legidősebb fiamnak menyasszonya van lassan 3 éve, így ő már stabil kapcsolat.(nagyon kedvelem, aranyos, rendes lány, és csak önmagát adja, csendes, visszahúzódó, de hatalmas humora van)

Azt, hogy miképpen viselkedj nem mondhatom meg neked, te tudod milyen ember vagy. Viszont leírhatok pár dolgot amitől nekem és a srácok apjának a szőr is felállt a hátunkon. Hozzáteszem, hogy soha egyszer sem mondtuk vagy jeleztük, hogy ez vagy az nem tetszik nekünk, mert úgy voltunk vele, hogy "nem mi fogunk vele élni, legyen ez a fiúnk gondja"

- affektálás. Ez teljesen kikészíti az ember idegeit.

- Ha már első találkozás főleg, de a további találkozásoknál is tiszteljen meg minket (vagy az otthonunkat) azzal, hogy tisztán jelenik meg. Nem érdekel (és nem is zavar) ha egy lánynak műkörme, vagy erős sminkje van. Az sem érdekel ha a lány olyan ruhában jelenik meg amire én azt mondom, hogy " ha én ezt vettem volna fel, apám addig ütött volna, míg észhez nem térek" De ha valaki szutykosan, büdösen, olyan ruhában jelenik meg amin még a férjem is leolvassa a múlt heti étlapot na ez kiborít.. (volt rá példa. A középső fiam meghívta a barátját és annak barátnőjét, na és ez a lány volt ilyen)

- Ne hazudjon, ne találjon ki történeteket. Nincs kínosabb dolog mint amikor saját hazugságaiba gabalyodik bele az ember

- Én alapból megadom mindenkinek a tiszteletet. Ezért elvárom, hogy mások is megadják. Ha rendesen beszélgetek akkor rendes beszélgetést várok, nem pedig rágófelfújással, pukkasztással egybe kötött ordenáré stílusú B+ dumák. Lehet ez haveri körben megy, hogy minden második szó a B+ vagy a "fa***mat" ez vendégségben nem nyerő.

- Ne kezeljen úgy minket mintha mi szülők azért vagyunk, hogy füttyentésre ugorjunk. Volt rá példa, hogy egy vacsoránál minden az asztalon, mindenki eszik-iszik amit akar, és a leányzó a villával kopogtatja a poharat, és a férjem amikor kérdezte mi a gond, egyszerűen közölte, hogy jó lenne ha kapna ásványvizet. Majd a poharat a férjem kezébe nyomta. Na itt is volt egy kis morgás..

- Én vidám ember vagyok, szeretek ismerkedni, beszélgetni, de csak egy ideig. Ezért nem várom el soha, hogy egy egész napig velem foglalkozzanak a fiatalok. Pár perc beszélgetés után nem gond ha a fiatalok úgy döntenek, hogy visszavonulnak a szobába, de ne az legyen, hogy bejönnek a lakásba, egy "hello" zümmögés után csak az ajtó csukását hallom, mert rögtön bújik a szobába, mondván, ő annyira zárkózott, hogy nem mer kommunikálni. Na ez is zavaró, mert nem tudom eldönteni, hogy most ennyire büdösek vagyunk vagy alapból utál minket??