Nem kötelező elolvasni, de aki megteszi, kérem, segítsen. Mit tehetnék, mitől lenne jobb az életem? Pontosabban én mitől érezném annak?

A szülések óta van ez, vagy már előtte is?

Császárral szültél?

Picit idősebb vagyok nálad, kevesebb a gyermekeim száma is, de értem, megértem, amit írtál.

Rajtam nem +20 kg, hanem sokkal több volt és hasonló gondokkal küszködtem- pedig "ezt leszámítva" aránylag rendben volt minden.

Azzal szeretnélek megerősíteni, hogy jó úton jársz, mert felismerted, hogy problémád van, nem érzed jól magad és megszületett a változásra az igényed. Apró lépés, de fontos és nagyon jó. Ebből meríts erőt.

Kérj segítséget. Hogy ez mi legyen pontosan azt nem fogja neked senki tudni 100% pontossággal megmondani. Lehet az orvos, dietetikus, személyi edző, pszichológus, családtag, de akár csak az, ha visszamész dolgozni, esetleg keresel új munkahelyet, nyersz néhány órát (bébiszitter, családtag besegít stb.) és kiszakadsz a mókuskerkékből, felújítod a régi barátságokat stb.

De kezdened kell valamit- ami nem egyedüli tevékenység.

Mivel a hízást és a testedet emelted ki, ezért azzal tudok - talán- segíteni, hogy megosztom veled azt, hogy nekem mi volt az utam.

A háziorvoshoz mentem először, kivizsgálások stb.- aztán szakorvoshoz kerültem, dietetikushoz, kemény diéta (család is támogatott, de úgy látom, nálad normális a férjed, te is számíthatsz rá az életmódváltásban), sok mozgás (igen, én is volt, hogy éjjel mentem, volt, hogy a picit vittem magammal a konditerem játszóházába- akarni kell, megoldást keresni és hidd el, menni fog- karbanülővel még táncoltam is, mint egy súlyzós edzés :)

Próbálj kilépni az otthoni házimunka-gyereknevelés vonalból- esetleg kezdetnek heti 1-2 szabad óra, amit barátnővel, családtaggal, vásárlással, mozgással vagy amivel akarsz, azzal töltesz (akár egy jó pedikűr, masszázs- a férjeddel egyeztess!).

Önsajnáltatás az megy...:D Állj a lábadra.

Mitől lenne jobb neked? Ezt magadtól kérdezd meg és ne mástól...Ha te nem tudod a választ más, hogy tudja?

Ha egyedül úgy érzed nem megy, kérj segítséget...de ne sajnáltasd meg, sírás helyett tegyél érte, hogy jobb legyen. Ha így folytatod, akkor ez nem változik a te érdeked is, hogy ez jobb legyen.

160 centi vagyok, 80kg felett van a súlyom, ismerős, mit érzel. Viszont nem hagyom, hogy az emberek negatív kritikája földbe döngöljön, ez az utolsó, ami miatt aggódom. Igyekszem csinosan öltözni és azt hangsúlyozni, ami előnyös rajtam.

Találd meg, mi az, ami előnyös rajtad és ne foglalkozz másokkal. Próbáld megtalálni magadban / magadon a szépet, mert tudom, hogy te is szép vagy :)

Nem mellesleg következő hónaptól eljárok edzeni ;)

Ez a legnagyobb baj, hogy sokan így állnak hozzá, mint itt is a fórumon, hogy benned van a hiba, mert felszedtél 20 kilót, és örülj, hogy a férjed nem csal meg fűvel-fával. Mit sajnáltatod magad?

Sajnos a depresszió betegség, és nem olyan, hogy változtasd meg a hozzáállásod, majd elmúlik, vagy szedd össze magad, és elmúlik. Az kb. olyan, mintha valakinek vérzik az ütőere, erre odadobnak neki egy ragtapaszt, hogy tegye fel, és ne nyafogjon.

A depresszió komoly betegség, kezelni kell. Az, hogy minden nap sírsz, és még te sem tudod az okát, komoly jel. Tényleg szakemberre van szükséged, beszélned kell a férjeddel is, hogy kísérjen el, támogasson, hogy helyre tudj jönni. Lehet, hogy a szülés miatt van, lehet, hogy a hormonok, a megváltozott életed az oka. Én szurkolok, hogy helyre tudjanak hozni akár gyógyszerekkel, akár más terápiával, hiszen a családodnak szüksége van rád, és egy ilyen fiatalasszony előtt még ott az élet, amit élveznie kell.