Akiknek horkol a párjuk, és emiatt külön szobában alszanak, nem volt ebből sértődés annak idején, mikor a másik tudtára adtátok, hogy külön szobában fogtok ezentúl aludni? Hogy reagált a másik? Elfogadta azonnal? Meglepődött? Egyéb?

Én is a barátom is horkol.

Őt nem zavarja és ha felkelt, megbök, megfordulok és ennyi. Viszont, ha őt megpróbálom leállítani.. Esélytelen, miközben megfordul már nyomja is tovább, hangosan.

Mivel nő vagyok és sokszor cikizésre lettem ítélve a suliban, hogy hihihi a xy horkol fúúúj nem szerettem a táborokat és komplexusom volt a fiúk előtt ilyen téren.

Viszont utánaolvastam részletesen, minden lehetséges orvosi könyvben (a családom apai része mind orvos, mind.) Részletesebb kivizsgálást nem kaphattam volna, kipróbáltam az összes lehetséges tippet - tapasz, labda, gyógyszer, maszk, alvás, vidék, bűbáj és még az ördögnek is felajánlottam a lelkem, csak hagyjam abba :D rengeteg helyen bebizonyítták, hogy ezen nem lehet segíteni velünk született, 3 évesen is néha horkoltam, most is. Ez van.

Nincs semmi bajom, anomáliám. Persze előfordul a fáradságtól, nátha, rosszul fekvés, nyelv szerencsétlen elhelyezkedése horkolnak az emberek, de legtöbbször aki folyton csinálja semmi baja.

Nekünk nincs lehetőségünk külön aludni, 2 évig szenvedtem a végkimerüléssel, egy nap viszont valami megtört és azóta én is mélyalvó lettem, ritkán kelek fel.

Ha lenne másik szoba szó nélkül és dalolva átmennék sokszor.

Fogcsikorgatásra csináltassatok éjszakai harapásemelőt.

De tényleg, nem csak annak kellemetlen, aki hallja, nagyon tud tőle fájni az állkapocs.