Egy férfi el tudja fogadni párjának kislányát? Vagy tartanom kell?

Van, amelyik férfi igen. Van, amelyik nem.

Én gyerek szempontjából tudom leírni. Már felnőtt vagyok, de emlékszem rá, hogy volt.

Válás után anyukámnak udvaroltak páran. Sokszor éreztem, hogy én csak teher vagyok a számukra. Tetszik nekik anyukám, de éreztem, hogy azt gondolják, hogy bárcsak ne lenne gyereke. Nem is jöttem ki jól velük. Sőt, volt, akit szabályosan elüldöztem. Anyukám sem erőltette ezeket a kapcsolatokat, hiszen neki is fontos volt, hogy velem is jól kijöjjön az illető.

Aztán jött valaki, akivel semmi ilyen gond nem volt. Imádtam! Szinte jobb viszonyban lettem vele, mint a saját apukámmal. Én szerintem ez azért volt, mert ő is elvált és egy hozzám hasonló korú lánya volt, bár nem együtt éltek akkor már, de nyilván tudta, hogy mivel jár egy gyerek, tudta, hogy hogyan kell bánni egy gyerekkel. Össze sem lehetett hasonlítani másokkal.

Egy barátnőm szintén elvált. Neki is általában a gyerek volt a sarkalatos pont a kapcsolataiban. Ő olyan párt talált, akik úgy általában imádja a gyerekeket, bár neki még nincs, de nagyon szeretne. (Terveznek is közöset.)

Szóval mindenképpen olyat keress, akinek vagy van gyereke, vagy szereti a gyerekeket. Szerintem ezt egyébként nem nehéz kiszűrni. Az első pár találkozás alkalmával úgy is ki fog derülni, abból, ahogy vele viselkedik.

Én két kislánnyal (6 és 10 évesek) voltam elvált, amikor megismertem a páromat.

A gyerekek kezdettöl fogva szerették, nagyon hamar elfogadták öt. Annak "ellenére", hogy az apjukkal jó kapcsolatuk volt (meg mi ketten mint szülök is igen jól kijöttünk egymással), gyakran tudtak vele lenni, idövel a párom lett egyre inkább az "apjuk", mert egyszerüen ö volt velük minden nap. Idöközben a lányok majdnem felnöttek, de ha gondjuk van, akkor hozzá és nem az "igazi" apjukhoz fordulnak.

Azon törni a fejed, hogy molesztáhatja a kislányt szerintem teljesen fölösleges, és adott esetben éppen az ilyen hozzáállás részedröl teheti tönkre kettejük kapcsolatát, ugyanis ha minden kedveskedés mögött hátsó szándékot keresel, akkor sosem tud jó, szeretö "szülö-gyerek" viszony kialakulni.

Ez a molesztálás honnan jött? Egyébként a saját apja is molesztálhatja.

De azért ez csak nem olyan gyakori, hogy ezért kéne rögtön aggódni.

Vagy történt valami?

Nézd, szerintem minden lányos anyukában felmerül az aggódás. Engem egy közeli ismerős molesztált kislánykoromban, szóval még érintett is vagyok.

Én arra jutottam, hogy a férfinak meg kell szavazni a bizalmat, és a gyerek oldaláról kell megközelíteni a kérdést, hiszen bárhonnan fenyegetheti veszély, onnan is, ahol nem számítasz rá!

Egy lánygyereknek (mindenféle ijeszgetés nélkül) meg kell tanítani, hogy a saját teste a saját tulajdona, és bárki úgy ér hozzá, hogy az neki kellemetlen, kínos, akkor igenis joga van tiltakozni és mindenképpen beszélni kell róla! Azt is meg kell tanítani, hogy a teste melyik része számít intim területnek, amihez SENKI nem érhet hozzá (csak orvos, illetve gyógykezelés céljából a szülő).

Szerintem erre minden kisgyereket (a fiúkat is!) fel kell készíteni, mert statisztikák szerint a gyerekek minimum 10%-át éri valamilyen szexuális abúzus! A legnagyobb gond pedig az, hogy a téma tabu, a gyerek kínosnak érzi, bűntudatot él át, nem mer róla beszélni. Mivel arra tanítjuk, hogy a felnőttnek mindig engedelmeskedni kell, ezért nem tudja elkülöníteni, hogy vannak esetek, amikor NEM!

Ezért fontos, hogy megtanítsuk, hogy a testéről ő maga rendelkezik, hogy mondhat nemet, és hogy a kellemetlen élményekről merjen beszélni! Így (és csak így) jó eséllyel biztonságban lesz.

Egyébként még annyit hozzátennék, hogy az abuzálók valahogy érzik, hogy melyik gyerek a megfélemlített, kiszolgáltatott, és eleve azokkal kezdenek, akiről úgy érzik, hogy nem fog ellenkezni, és titokban fogja tartani. Az önmagáért kiállni képes gyerek kevésbé van veszélyben.

Aúúú....:(

Tehát te egy támogató, megértő, szerető mostohaapát keresel? A lányodnak?

Azzal tisztában vagy, hogy ez mennyire nem egészséges??

Ez az a hozzáállás, amivel a világ legnormálisabb pasiját is elüldözöd. Hogy te "csak" mostohaapát keresel a gyerekednek.

Ebben benne van minden: hogy egyedül nem bírsz vele, kell az anyagi támogatás, függeni fogsz az új párodtól, nem állsz a saját lábadon, és kétségbeesetten keresed a pótlékot az apa helyére.

Mindezt úgy írom, hogy elváltam, két gyerekkel maradtam egyedül, és most van új párom.

De soha, egy percig se volt olyan gondolatom, hogy a gyerekeknek keressek apát. Van nekik, elvégre két ember kell a gyerekcsináláshoz. Olyan, amilyen, főleg emberileg, de attól még van.

Két jó tanács.

1. Legyél független.

Egy erős nő, aki jól érzi magát, el tudja tartani magát, nem szorul rá senkire, férfi nélkül is megállja a helyét.

Egyrészt mert a legtöbb férfit ez vonz. Hihetetlen, de inkább kezdenek olyan nővel, aki jól érzi magát egyedül, mint olyannal, aki kétségbeesetten vágyik egy férfira.

Másrészt még előfordulhat, hogy egyedül maradsz, és ne borzalmas tragédiaként fogd fel. Inkább legyél egyedül boldog, mint boldogtalan egy sza.r kapcsolatban.

2.

Amíg a gyerekednek akarsz apát fogni, addig nem állsz készen egy új kapcsolatra.

Majd akkor pasizz, ha úgy érzed, hogy NEKED van igényed a férfitársaságra, az érintésekre, a kikapcsolódásra, meg a szerelemre.

Amikor saját magad mellé keresel társat, aki neked megfelel, akiben a férfit látod. Nem azt, hogy ügyesen felrak egy polcot, és biztos tud fát hasogatni. Tisztességes, dolgos ember...

Aztán öt év múlva te lépsz félre, mert mégis csak egy bugyiszaggató állat mozgatja meg a libidód, nem egy tisztességes vidéki bácsi.

A kérdésedre is válaszolva: első perctől úgy neveltem a gyerekeim, hogy a bugyiba/nadrágba senki nem nézhet be, pláne ha nem akarják, még én sem! Ami ott van, az teljesen az övék, és senkinek nincs joga hozzáérni, vagy kérni hogy mutassák meg, és bátran mondjanak nemet. Van, amikor a felnőtteknek nem kell szót fogadni. Meg a blabla a cukros bácsikról, idegen autókról.

A lényeg, hogy tudja, hogy ha egy idegen akar ilyet, az rossz, és szólnia kell, kérjen segítséget, és mondja el nekem, mert én segíteni fogok.

Ezt akkor is tudták, mikor bemutattam a páromat.

Másrészt ehhez is idő kellett, egy ideje már találkozgattunk, mondatni jártunk egymással. Ismertem annyira, hogy ne jusson eszembe olyan hülyeség, hogy pedofil lenne.

Jól fogadták egymást, vannak súrlódások, csiszolódunk egymáshoz, de ma már egy család vagyunk. Ebben talán az is segít, hogy a páromnak ott volt a választás lehetősége: akar-e apa lenni a két gyerek számára?

Nem volt muszáj, nem vártam el tőle semmit, csak amit önként adott.

Ehhez képest akkora "tyúkanyó", hogy én se érek a nyomába. :D

El tudja fogadni, meg is kedveli, de az igazi apat senki nem potolhatja. Akkor sem ha a biologiai is alkalmatlan volt erre a szerepre.

Pont ugy nem lehet az anya tarsa apa helyett apa, ahogy az apa tarsa se lehet anya helyett anya. Nem ugyanaz.

Mindig figyelj oda a lányodra, ezt teheted. Legyél a barátnője, ne csak az anyja, akivel mindent megbeszélhet.

Én nem tudom már kiben lehet megbízni, mert engem már zaklattak elegen. És igen, azok is tisztességes, dolgos, kedves embereknek tűntek, így ismerte őket mindenki. De ez semmit nem jelent. Ettől még lehetnek belül beteg emberek...