Mit tegyek ha a barátnőmet szívből gyűlölik a szüleim?

Igazából nem tudom miért is írok ide, mert ezek a problémák akkor sem oldódnak meg ha belefeszülök is.

23 éves vagyok a barátnőm úgyszintén, már lassan 3 éve együtt vagyunk, viszont távkapcsolatban élünk, amikor csak tudunk szoktunk találkozni. Kezdetekben felváltva jöttünk egymáshoz, majd a helyzet úgy hozta hogy csak én járok oda mert már egyszerűen nem mer idejönni.

Mikor itt volt kedves volt, aranyos, hozott a szüleimnek ajándékot is, viszont alig akarták neki megköszönni és úgy néztek rá mint egy rakás szarra, a szó szoros értelmében. Ez még kb szilveszter előtt lehetett, eljött hozzám karácsonyra. Úgy volt hogy 2.án hazamegy, de a végén 1.én ment haza délelőtt, mert már félt és elege is volt. A szüleim azt mondták hogy majd 1én délelőtt koccintunk egyet, de nem lett belőle semmi. Majd elindult barátnőm haza és azóta egyszer sem jött el hozzám látogatóba, mindig én megyek. Az utóbbi időben sokat veszekedtünk, sajnos többségében a szülők miatt, legutóbb úgy összevesztünk hogy nem beszéltünk sokáig egymással és nem is találkoztunk. Végül felhívott hogy nagyon sajnálja amiért piszkált meg megbántott és ha nem akarok a közelébe költözni azt is megérti, ugyanis a veszekedésünk legutóbbi tárgya a költözés volt, mert ő nem akar közelebb jönni a munkája miatt én pedig azért mert egyrészt betegek a szüleim, másrészt pedig nem egy vállalkozás van itt amit szeretnék továbbvinni, ha már a szüleim ennyit dolgoztak nem szeretnék csalódást sem okozni.

Viszont nagyon nem tetszik amit a szüleim művelnek, kiskoromban is idegi terrorban voltam az iskolában is, mert irigységből mindig csak bántottak a tanárok és az osztálytársaim is, aztán mikor hazajöttem már totál kivoltam így még a szülők is rájátszottak erre sokszor. Olyan depressziós lettem hogy sokszor meg is akartam halni, és most félek hogy ismét ilyen állapotba fogok kerülni.

Valahányszor megpróbálok a családdal beszélni mindig én jövök ki rosszul, felhoznak érdektelen dolgokat 100szor ugyanazt, pl "Csak úgy eloldalgott és elhúzta a belét már délelőtt pedig kész volt az ebéd." (Azon a bizonyos szilveszter utáni 1.én)

A helyzet az hogy szeretjük egymást, és nagyon ritka igaz kapcsolatra lelni, boldog is vagyok vele, de egyszerűen a családom nem fogadja el.

Nem szoktam itt panaszkodni, próbálom megoldani a problémákat, de már idegbeteg vagyok.