Elviselnétek a nem dolgozó lányotokat?

Szerintem nem jó ha valakinek nincs állandó munkája.

Emlékszem én is beteg voltam, erre rá jött egy stressz érzés, hogy nem fogok tudni dolgozni, mert mindig beteg vagyok, nincs erőm, gyenge vagyok stb.

Kaptam munkát csak 50% vállaltam el. A cég biztosított magán orvost, kaptam új gyógyszert, két hónapra rá teljesen elmúlt a stress és teljes munkaidőben dolgoztam. 2 éve dolgozom ennél a cégnél,most érzem először, hogy rendben van az életem.

Én rádásul a férjemmel élek, aki támogatta, hogy legyek otthon.

Azt nem érteném meg semmiképp, hogy "képtelen vagyok újra dolgozni menni, újra megtanulni a munkát, beilleszkedni" - ezzel a hozzáállással mehetnél innen, amerre látsz.

Nem azzal van a baj, ha valaki nem talál munkát, mert az sajnos manapság elég gyakori önhibán kívül is.

De ez a depis hozzáállás nálam nem jön be sajnos, az önsajnáltatásra csak azt tudom mondani, hogy aki tényleg bajban van, az ilyet nem engedhet meg magának. Csak az, aki jó dolgában már nem tud mit kezdeni magával.

Szóval, én megmutatnám neked, milyen az, amikor tényleg meg kell oldani a problémát.

Utolsó, neked meg a korlátolt hozzáállásoddal van baj, hogy nem figyelsz a részletekre.

Szerinted csak egészséges emberek léteznek?

A hozzád hasonló empátia hiánnyal küszködőkkel van tele ez a nyomorék ország, aki a saját hülye demagógiájától nem vesz észre semmilyen részletet.

Remélem egyszer téged is ledönt valami súlyos nyavalya, amitől olyan gyenge lehetsz, hogy a cipődet képtelen leszel magadtól felvenni.

Mindenképpen azt tenném, ami szerintem a gyerekem javát szolgálja. Ha ez az, hogy ki kell dobni és menjen a híd alá, amíg össze nem szedi magát, akkor azt.

De ezt a lépést nagyon sok próbálkozás előzné meg. Ha beteg, menjen orvoshoz, és szükség esetén kikérném az orvos véleményét arról, hogy szerinte mi lenne a legjobb, amit tehetek. Másrészt ha jó darabig nem képes a lányom dolgozni, pedig fizikailag munkaképes, akkor a házimunka nagy részének elvégzését elvárnám tőle, és bátorítanám, hogy próbáljon kézműveskedni és azt eladni, nyelvet tanulni, tehát tegyen meg mindent, hogy ne vesszen el az idő és sikerélménye is legyen. Ha figyelek a lányomra, akkor el tudnám dönteni, hogy lébecol és észhez kell téríteni, vagy tényleg idő kell még neki, hogy összeszedje magát. Megpróbálnám másokkal is megbeszélni a helyzetet, akinek megbízom a véleményében.

A 13. válaszoló lehet kissé erősen fogalmazott, de lényegében egyetértek vele.

Plusz hozzáteszem, hogy akik ilyen demagóg módon fogalmaznak, mint pl. a 12-es válaszoló, azok szerintem inkább csak irigyek, hogy nekik viszont mindig dolgozniuk kell...

Hát valóban szánalmas, hogy a 24 éves gyereket a szülő nem szeretné eltartani. Felháborító. Kutya kötelessége körülötte ugrálni a nap 24 órájában még akkor is, ha a gyerek már 45. Hiszen mire való az a szülő, aki nem így tesz?????

Már nem azért, de az értelmesebbje arra neveli a gyereket, hogy önálló legyen, nem arra hogy semmire se legyen való. A kérdező hisztis kis pitsanak tűnik, akinek konkrétan budos a munka.

20 éve elviselem, támogatom, mert egyébként a híd alatt lakna. De ennek ára van. Férjemnek infartus, nekem tumor.

Nincs egy nyugodt éjszakánk miatta.

Tudom, nevelés csődje. Nekünk meg tragédia, hogy öreg korunkra még róla kell gondoskodni, és ennek már csak a sírban lesz vége.

12-es: lehet, hogy demagóg duma, marhára nem érdekel a véleményetek. Nem bírom a hisztit, a depressziózást, és azt, hogy ezen a címen akkor mindenki ki tudja húzni magát a tényleges cselekvés alól, mert ő "beteg", így oldja meg a problémákat más.

Ez a legegyszerűbb, nem igaz!? Betegnek kell lenni, és akkor a felelősség és feladat azonnal el is hárul. Dolgozni sem kell, semmit sem kell csinálni, mert ő beteg.

Majd a szülei megoldják.

Aki szerint ez így helyes, annak csak gratulálni tudok, de rajtam senki sem fog így élősködni, az biztos.