Szerintetek mit tegyek ha a szüleim veszekednek? Nem olyan gyakran de amikor igen akkor eléggé durván. PL: most is veszekednek és anya már rögtön azzal fenyegetőzik hogy nem költözik át az új házunkba.

Ha nem gyakori, akkor ne foglalkozz vele. Mindenhol előfordulnak viták. Egyesek így engedik ki a feszültséget, így lehet, hogy kicsit kiabálnak is.

A nem költözik át az új házba, azért nem olyan durva, mintha káromkodnának meg ölnék egymást :)

nemtom ti hol éltek. nem olyan biztos az.nem mindegy miről megy a vita.nem írt semmi részleteset.rádásul ha azt mondja elég durván feltételezem van benne káromkodás is.

ami sok embernek hozzá tartozik az életéhez ha nem veszekszik akkor is.

bár igaz rengeteg ember van akinek az a normális ha egész nap veszekszik mint az én anyámnak is,de az már kiverte nálam a biztit hogy még rám is fogja hogy én nem hagyom őt békén.

nem mindenki a levegőbe beszél.én legalábbis nem.

ha azt mondom elköltözöm el is fogok.

sajnos sokan igen,ezzel anyám tönkre is tette az életem.

egész életembe ilyenekkel fenyegetve és minden szart a fejemhez vágva persze ő az egészről semmit nem tud és szerinte ez normális.

A szüleid elsősorban azért OSTOBÁK, mert ELŐTTED veszekednek. Ez arra utal, vagy fel se fogják, hogy ez mennyire nem jó egy gyereknek, vagy nem érdekli őket. Egyik se jó jel.

Én egy radikális lépést javaslok, vagy megfogadod, vagy nem. Nem kockázatmentes, és nem biztos, hogy bejön, de szerintem elég nagy vagy hozzá -kérdésed mondatszerkesztésének stílusának érettségéből - hogy meg tudd csinálni.Mikor legközelebb összebalhéznak, ordtísd le a hajukat, hogy mit képzelnek magukról? Nem tartják égőnek, hogy felnőtt, értelmes emberek lévén a saját gyerekük előtt csinálják a fesztivált? Nem szégyellik magukat, hogy lejáratják magukat előtted? Mit fogtok csinálni, drága szüleim, 20-30 év múlva, majd ha az én támogatásom fog kelleni nektek, visszaszívjátok azt a kígyót-békát, amit most egymásra okádtok? Tudtok-e a történelem során olyanról, hogy bárki bármit megoldott volna ordibálással? Csak tettekkel lehet megoldani dolgokat. Vagy tanuljatok meg végre együttműködni, vagy váljatok el a p..csába! Ha még egyszer felemelitek a hangtokat és trágárkodtrok, felveszem az egészet telefonnal, és az ellen fogom felhasználni a válóperben, aki bunkóbb velem szemben! Ehhez tartsátok magatokat!

Adok egy a háromhoz ara, hogy meglepődnek és megszeppennek, talán el is gondolkodnak dolgokról.

Én semmiképp se tanácsolnám, hogy ordítozz te is, harmadikként. Abban a helyzetben csak a feszültség növekedne és mindketten ellened fordulnának.

Szerintem akkor és ott nem tudsz semmit csinálni. De ha lehiggadtak, mondjuk másnap, amikor hármasban vagytok, mondd el nekik, hogy nagyon szereted mindkettőjüket, hogy öröm neked, ha azt látod, hogy ők is szeretik egymást és szomorú vagy, ha azt látod (hallod), hogy veszekednek.

Mást ne is mondj. Érteni fogják, hogy neked (is) okoznak lelki sebet a veszekedésükkel és legközelebb talán visszafogottabban rendezik a nézeteltérést. Mert nézeteltérés mindig van egy párkapcsolatban. És néha veszekedés is, mert nem vagyunk tökéletes emberek...

szard le,nem tudsz mit tenni.

a te életed próbáld jól csinálni.

A helyzet nálam ugyanez. (17/L)

Anya és apa végigveszekedte az egyhetes erdélyi nyaralást. Azzal kezdődött, hogy apa kijelentette a 15 fős társaság minden tagja előtt, hogy anya meg én úgysem bírnánk (mindkettőnkön van egy kis plusz súly) a tordai hasadék megmászását, úgyhogy azt ki is hagytuk a programból.

Anya ezen bepukkadt, és apa bármit csinált, arra hisztivel reagált. Átmentünk a másik szállásra, meg kellett állni tankolni... Na ott odáig fajult (káromkodással, mindennel), hogy tizenhét éves létemre bőgve ugrottam ki a kocsiból, hogy jó, akkor én inkább ott döglök meg éhen, minthogy ezt hallgassam 180 km-en át.

Befejezték, kussban végigültük öcsémmel (13) az utat (aki alapból érzékeny típus, most is puffadt volt az arca a sírástól).

Ez volt a nyaralás második napja... És akárhányszor rájuk szóltam, hogy legalább azt várják meg, hogy ne legyünk a közelükben, én is le lettem ugatva, hogy mit szólok bele, meg mit sírok, csak nem èrtenek egyet...

Ennek tetejében anyámtól minden este megkaptam gúnyos megjegyzésként, hogy milyen szar nekem ilyen szülőkkel.

Szeretem őket, sosem panaszkodtam, hiába rossz a kapcsolatunk, de ez nekem is sok volt...

A szülőktől is függ, mivel lehet rá reagálni... Az enyémeknél a csendes sorvadás lenne a megfelelő, mert tesznek a véleményemre. :)

Nemhiába melózom, hogy költözhessek...