Nektek milyen a kapcsolatotok a családtagjaitokkal?

A szüleim elváltak, édesapámnak új családja van(3 féltestvérem született). Nem vagyunk rossz viszonyban,nem bántjuk egymást,de jónak sem nevezném a kapcsolatot. Egyszerűen nem tudunk egymással beszélgetni, teljesen más az érdeklődési körünk, világnézetünk stb. Így a napi történéseken kívül gyakorlatilag nincs téma. Megkérdezzük ki hogy van,de ennyi. Minden találkozó egy szenvedés nekem és a bátyámnak,mert hiába próbálunk feléjük nyitni semmi reakció. Kb. úgy néz ki,ha náluk vagyunk, hogy ők számítógépeznek, apa alszik, vagy tvzik, a gyerekekhez nem lehet hozzászólni,mert ők is gépeznek, vagy a maguk dolgával törődnek. Ők kiskamaszok, mi már huszonévesek vagyunk,megértem, hogy ők nem kiváncsiak a mi életünkre,mi hiába érdeklődünk a sulival, eddzésekkel kapcsolatban,mindenről kérdezünk,amit tudjuk, hogy szeretnek,de 2-3 szavas válaszokon kívül mást nem kapunk. Általában mi keressük őket, ők elég ritkán. Ha esetleg mi egy ideig nem jelentkezünk, utána megy a szemrehányás, hogy miért nem keressük őket,és hogy miért nem törődünk a testvérekkel,biztos nem szeretjük őket. Én szeretném, ha mély, szeretetteljes kapcsolat lenne köztünk,de egyszerűen nem megy,emiatt nagyon csalódott vagyok olyan nehéz ezt elfogadni.:( Más is van ilyen helyzetben?Bocsánat,ha kissé zavarosan írtam.:S