Anyám állandóan hazudik, miért?

Teljesen normális a súlyod, ezen ne aggódj, igyekezz megtartani és járj folyamatosan a szakemberhez. Mondd el neki is, hogy mi történt, hátha tud tanácsot adni, hogy hogy kezeld az ilyen szituációkat.

Anyukádat tekintve neki sem ártana egy elbeszélgetés azzal a szakemberrel, akihez jársz. Nem kell hímes tojásként bánnia veled, csak mert anorexiás voltál (agyilag még mindig az leszel sokáig, hiába normalizálódik a súlyod) de gondolom tudja, hogy ez ez betegség és hogy az ehhez hasonló kijelentésekkel, pláne azzal, ha meg is üt, komoly visszaesést okozhat. Felteszem nem dicséretképpen emlegeti folyton, hogy vékony vagy, hanem egyfajta megrovásként. Pedig ezzel nem fog segíteni, épp ellenkezőleg. Melletted kellene állnia, dicsérni hogy csinos vagy így, sokkal csinosabb, mint 30 kilósan (vagy nem tudom mennyi voltál), nem pedig lépten-nyomon idegesíteni azzal hogy jaj de sovány vagy jaj egyél már jaj mi lesz veled így stb.

Ezzel engem is ki lehet készíteni, pedig nem vagyok anorexiás csak nagyon vékony és folyton azt hallgatom, hogy egyek még, hogy nézek ki, kutyák a csontokkal stb., miközben eszükbe sem jut, hogy ez engem bánthat. Egy érzelmileg labilis egyénnél, mint amilyen te vagy, egy-egy ilyen kijelentés beláthatatlan következményekkel járhat. Igyekezz nem figyelni erre, és koncentrálj arra, hogy te így csinos vagy és kész.

25/L

Uhhhhh, szegényem. Megértelek téged,én is anorexias voltam tinikent,és most kezdek visszaesni. 170 cm , 58 kiló és egy undorító zsirdiszno vagyok. :( de ez van

Anyad meg nem normális,ha ilyet tesz veled. Ha akarsz beszélgetni,írj.:)

Itt az emberek hülyék. Mindenkinek csak a fitness modellek tetszenek. Ha valamit akarsz tenni a külsődért akkor menj konditerembe egyél sok husit és izmosodj az szép formát ad és ha izom lesz rajtad zsír helyett te nem fogod magad malacnak anyád meg vékonynak látni

Egyébként ne csodálkozz hogy ezt mondja anyád. Egyrészt ez az igazság másrészt nem akarja hogy visszaess

A saját alkatodból nem fogyhatsz ki. Mindenki más, és a testünk azt keresi, aminek valójában lennie kellene. Nem kell megerőszakolni. De nem is ez itt a lényeg. Meg kell tanulnotok egymással őszintén beszélni. Eleinte lehetőleg az alakodat és annak minősítését mindkét oldalról hanyagolva, de úgy, mint mint két jóbarát.

Sajna csak akkor leszel túl az anorexián, ha nem az alakod milyenségén múlik a boldogságod. Sok erőt Neked a hosszú úthoz! A legjobbakat!