Ha egy családapa nagyon sokat dolgozik, szerintetek elfogadható tőle az alkoholizmus?

Nem.

Arról a praktikus dologról nem is beszélve, hogy minek dolgozik sokat, ha jó részét aztán elissza?

Az alkoholizmus sosem elfogadható, a problémára viszont van gyógymód, vannak rehabilitációs központok és a kórházakban addiktológiai osztály, szakemberek, pszichológus, pszichiáter, addiktológus, terapeuták, tehát van segítség, csak kérni kell!!!

Én nem utálom élből az alkoholistákat, sajnálom őket, amiért beleestek egy függőségbe és nem tudnak belőle kikecmeregni, de azt nem tudom elfogadni, ha nem is akarnak változtatni a helyzeten!

Egyébként sok magas pozízióban lévő ember küzd ilyen problémával, akiken nagy a felelősség, vezetők, orvosok, jogászok...stb.

De! Ebben az esetben sem elfogadható, ha nem akarnak kijönni ebből a függőségből és tovább keserítük a környezetük és saját maguk életét. Van segítség, igénybe kell venni.

Olyan ez, mint amikor valaki kövér, de csak nyavalyog, hogy ő milyen dagadt, de fel nem állna a kanapéról és menne el mondjuk sétálni, vagy odsfigyelne mit eszik. Ha valakinek gondja van, akkor kérjen segítséget és ki lehet belőle jönni.

Természetesen NEM.

De egy ócska piásnak mindig lesz alibije arra, hogy miért fontosabb neki mindennél az ivás.

A sok munka miatt nem jut ideje igazán kikapcsolni, élni a hobbijának, satöbbi. Nem tud magával mit kezdeni.

Lehet, hogy attól még gondoskodik a családjáról, anyagilag. Érzelmileg lehet, hogy nincs nagy kapcsolat.

És igen, mit nevezünk annak? Mi a pontos jelenség?