Egyik családtagom annyira irritál, hogy a jelenlétében nem tudok enni. Hogy lehetne ezt a problémát megoldani?

Nem tudom elképzelni, hogy családban ennyire nincsenek emberek bizalmi viszonyban, hogy ezt ne lehetne megbeszélni.

Ki előtt nem tudsz enni?

ISmerős, csak engem szekált a mostohaanyám.

Miért ennyit, most kell, most gyere, később nem lehet, szedj még, ezt is meg azt is hozzá, krumplit csak annyit eszel... és hiába jártam le totál más időpontokban, hogy EGYEDÜL ehessek, mindig megtalált.

A vége egy komoly táplálkozási zavar, potom 4 éven át. De ő nem tudja, hogy miért lettem anorexiás, neki semmi köze hozzá.

Én leordítanám a fejét, hogy húzzon a fszra és hagyjon enni - én is gyűlölöm, mikor kinézik a számból, olyankor nem is eszek többet.

Esetleg próbáltad már, hogy "nem veszed őt észre"? Nekem anno ez vált be.

A füledbe fülhallgató és nem hallod őt, illetve figyelmen kívül hagyod, hogy néz. Eleinte nem volt könnyű, de megérte. Csak azért szekált engem is, mert "ugrottam" rá. Mikor nem foglalkoztam vele, már nem volt érdekes számára.

Egyébként mikor kérdezitek, hogy miért csinálja, akkor mit mond??

Nem tudom, mik a lehetőségeid, de én nagyon küzdenék.

1. Jó ötlet volt a szoba bezárása, ha nincs zár, tegyél rá. A nyugodt evés NAGYON fontos.

A kiabálás nehéz eset, én benyomnám a legdurvább metált, amim van, nagy hangerőn, persze olyat, amit szeretek. Hogy Neked mi a jó, nem tudom. De kiabál félórán át? Nem fárad el?

2. De igazából jó lenne megbeszéni és leszoktatni róla. Nem tudom, melyik családtag. Ha pl. tesó, akkor megbeszélni a szülőkkel, hogy fegyelmezzék meg, mert ez borzalmas. Persze lehet, hogy nem tennék, túl sok az ismeretelen tényező, Neked, kérdező, aki ott élsz, jobb ötletednek kéne lennie, mint nekem vaktában.

De én még azt is inkább csinálnám, hogy elmegyek máshova enni (barát, hegytető, akármi), mint hogy hagyjam neki az örömet, hogy sikerül (átvitten, de azért stílszerűen) beleköpnie a levesembe.

De első körben NAGYON leordítanám a fejét, az tuti. Szeretem, ha az otthonomban békén hagynak és nem pofátlankodnak, s vérmérsékletemnél fogva nem kérdést írnék ki, hanem háborúba kezdenék az adott személlyel, ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, ilyen-olyan eszközökkel. Nyilván lehetőleg békésekkel, trükkösekkel. Meg kéne találni a kulcsot, ami leszereli az adott személyt. Írták, hogy ha nem ugrasz, abbahagyja. Sok esetben ez igaz, persze ha nem a látható bosszantásért teszi, csak rossz szokásból... De mindenképpen megéri megpróbálni a nagy ívben figyelmen kívül hagyását, mert tényleg sokszor bejön.

Ha megkér valamire, ne csináld meg evés közben, ez evidens. A túlzott nézés engem is zavarna, valszeg szólnék, eltolnám, majd ráöntenék egy pohár vizet, csak elmenne. Amúgy rém pacifista vagyok, szinte sosem ütöttem meg senkit, de egy szájbanézős zavaró elemtől kinyílna a nem létező bicska a kezemben. De én egy pokolian bunkót vizionálok, nem annyit, hogy csak ott ül normális közelségben és néz a szemével. S ugye, nem mindegy, ki az a személy... Bunkó tesó és alapvetően tiszteletre méltó felmenő között nagy különbség van. S ha pl. kicsit gyengeelméjű, akkor sem bántjuk szegényt. Na, akkor még a nézés is könnyebben esne, hiszen csak néz, de nem akar rosszat (illetve vannak rosszindulatú gyengeelméjűek is, de ezt hagyjuk). Engem az extramód zavar, ha valaki tudja, hogy rosszat tesz nekem és direkt csinálja. Az ilyet nem akarom eltűrni.

A konklúzió az, hogy a fene se tudja a pontos szitut, a kérdezőnek kéne feltalálnia magát, főleg, hogy a saját személyiségét és képességeit is ő tudja. Lehet, hogy én elég jó pszichológus vagyok ahhoz, hogy lekezeljek egy problémás, de általam megérthető embert, ő meg nem.

Ha nézi mondd neki hogy : - Látom meg akarod enni az ebédemet! - told oda neki a tányérod! - Tessék, ha ennyire kell neked a tiéd. - Te pedig szedj magadnak másik tányérba.

Ha szabadkozik akkor mondd hogy , akkor minek bámulta ennyire.

Ha szülőkről van szó az nehezebb eset.

Ha kisgyerekről , akkor tanítható.