Ha gyakorlatilag megpróbál kisemmizni, akkor mit tehetnék?

Kicsit hosszú lesz, ezért előre is elnézést kérek, de muszáj kiírnom magamból.

Tavaly elveszítettem az Édesanyámat.

Van egy kiskorú húgom is, féltestvérek vagyunk (Anyu volt közös szülőnk), és mivel sajnos az ő apukája már korábban meghalt, így szegényem teljesen árván maradt.

A gyámságát nem én kaptam meg, mivel sajnos még én magam is nappali tagozaton tanulok, ergo nincs saját lakásom, se állandó munkahelyem, és így a gyámhivatal alkalmatlannak talált rá, hogy én neveljem a húgomat. Jelenleg egy 2 szobás albérletben élek és diákmunkából tartom fent magam, a párom segítségével.

Úgy adódott, hogy a kishúgomat édesanyánk egykori párja vette magához, ő lett a hivatalos gyámja is, annak ellenére, hogy a nagyszüleink még élnek és többször is jelezték a gyámhivatal felé, hogy szívesen felnevelnék a kisunokájukat.

Örököltünk volna Anyutól egy autót, 3 ingatlant és maradt volna ránk egy-két millió készpénzben is. A húgom gyámja önhatalmúlag eldöntötte, hogy a készpénz és az autó 100%-ban a húgomat illeti, mivel a pénzre szüksége van a húgom felneveléséhez, engem meg "úgyis eltart majd a barátom", az autót pedig azért tartják meg, mert én úgyse tudnék fenntartani egy gépjárművet.

A 3 ingatlannal is gondok vannak, mivel a gyám úgy akarja elosztani, hogy abból 2 teljes egészében a húgomé legyen, de egyelőre a 3. ingatlannak is csak a fele lehet az enyém, mert jelenleg ki van adva albérletnek és azt akarja, hogy az onnan befolyó bérleti díjból a húgom is részesüljön. Amikor tiltakoztam, hogy szerintem ez így nem fair, akkor érzelmileg manipulált, hogy gondoljak az árva kishúgomra, akinek nincs semmije, se apja, se anyja, és hogy Édesanyánk is biztosan így akarná, hogy támogassam a húgomat, amivel csak tudom. Meg hogy én már nagy vagyok, hamarosan lediplomázom és elkezdhetek dolgozni, én el tudom tartani magamat, de a húgom még csak általános iskolás és az ő felnevelése sokkal több pénzbe és időbe telik majd, mint az az 1-1,5 év, ami még nekem hátra van a suliból. Szerinte ahhoz nem kell ennyi pénz, a húgomnak viszont még 10 évig legalább nem lesz más bevétele, úgyhogy gondoljak erre.

A probléma viszont az, hogy Anyu halála óta a gyám nem tartja velem a kapcsolatot, csak akkor keres, ha az aláírásomra vagy a beleegyezésemre van szüksége valamihez (általában olyasmikhez, hogy a húgom javára mondjak le erről vagy arról), nem támogat se anyagilag, se semmilyen formában (bár ezt már nem is várom el tőle), viszont bánt, hogy ha a barátom nem venne nekem új cipőt vagy nadrágot, amikor a régiek már elkopnak, akkor bizony szakadt ruhákban járnék, mert otthonról semmit sem kapok és nem is érdekli őket, hogy van-e mit felvennem, telik-e ételre, stb... A gyám úgy van vele, hogy oldjam meg, én már nagy vagyok, majd csak előteremtjük rá. Egyszer kértem tőle 20 ezer ft-ot, de arról is papírt íratott alá velem, hogy igazolni tudja, hogy 20 ezer ft-ot kölcsönzött nekem abból a pénzből, ami "a húgomat illeti". Azóta nem kértem tőlük semmit. De a legnagyobb problémám, hogy visszatart információkat a húgom általános állapotával kapcsolatban, sőt, mi több, arra biztatja a húgomat is, hogy titkolózzon előttem. Nemrég kiderült, hogy a húgom beteg, de ezt is eltitkolták előlem, egészen addig nem is tudtam róla, míg a húgom egyszer véletlenül ki nem fakadt előttem zokogva, amikor a gyámja épp nem volt otthon... Azt mondta, azért nem mondhatja el nekem ezeket a dolgokat, mert a gyám szerint én felhasználnám ellenük és megpróbálnám elvenni őt a gyámhivatal segítségével.

Közeledik Anyu hagyatéki tárgyalása és nagyon tehetetlennek érzem magam. :( A gyám mindent a húgomnak akar, miközben a kapcsolattartást így vagy úgy, de ellehetetleníti közöttünk, hiszen ha beszélek is a húgommal, szegényem a felét se mondhatja el nekem azoknak a dolgoknak, ami vele történik, mert a gyámja kifejezett megtiltja neki, attól félve, hogy ellene használnám.

A húgomat elvenni tőle nem tudom, továbbra sincs állandó keresetem, csak amit a diákmunkából szerzek. Így nem felelek meg a gyámhivatal elvárásainak.

Anyu hirtelen halt meg, így nem volt végrendelete, de az egész család tudta, hogy az egyik ingatlant nekem, a másikat a húgomnak szánta a diplomaosztóink után, hogy legyen hol elkezdenünk majd az életet, a harmadikban pedig ő maga szeretett volna megöregedni. Én úgy tartanám fairnak, hogy az egyik a húgomé, a másik az enyém, a harmadikat meg vagy eladjuk és osztozunk a pénzen, vagy közösen megtartjuk és kiadjuk albérletnek, de a gyám hallani se akar erről, ő ragaszkodik a 3 ingatlanból legalább kettőhöz a húgom számára és azt szajkózza, hogy ezt Édesanyánk is így akarta volna.

Mit tegyek? Mondjak le mindenről a húgom javára? Vagy ragaszkodjak ahhoz, ami nekem járna? Nem akarok elvenni semmit a húgomtól, de úgy érzem, kisemmiz a gyámja és nekem nem marad semmim, amivel elkezdhetném az életet.

A húgom nem tud segíteni, mivel még kiskorú és félig-meddig ellenem és a nagyszülők ellen is neveli a gyám, főleg ezzel a titkolózással, mert így azt az érzést kelti a húgomban, hogy nem bízhat meg bennünk.

Van erre valami megoldás? Sikerülhetne valahogy elvenni tőle a húgomat? Nem tudom, hová romolhat még a helyzetünk, de úgy érzem, a gyám mindent elvesz tőlem: a húgomat, a családomat, az emlékeimet, Anyu örökségét...

Az otthoni szobámat a húgomnak adta a gyám, a húgom régi szobájából meg raktárt csinált, így én nem is tudok már oda hazamenni, nincs saját szobám, ahová visszavonulhatnék vagy lefekhetnék este aludni... max úgy tudok odamenni meglátogatni a húgomat, ha reggel megyek és este jövök is, mert otthon aludni már nem is tudok.

Mit tegyek? Nagyon kilátástalannak érzem ezt a helyzetet, fogalmam sincs, mi tévő legyek. :(

22/L