Mennyi lehet a rekordja a leghosszabb család, társ nélkül eltöltött éveknek?

Én is azt gondolom, hogy élethosszig is lehet valaki társ nélkül, vagy akár az első tiniszerelem pár hónapja után adódhat úgy, hogy a történtek/csalódások stb. hatására többet már nem lesz elég bátorsága nyitni a másik felé.

A barátnőmmel 40 évesek vagyunk, tinikorunk óta ismerjük egymást.

Neki soha, de soha nem volt semmiféle kapcsolata- én úgy látom, hogy ő már így fogja leélni az életét.

Na nem azért, mert ne lenne okos, kedves, csinos nő- egyszerűen ő nem akar nyitni, ő kényelmesedett bele ebbe, valószínűleg neki elég ez az élet így.

Keresztapám

Fiatalon is egész jól nézett ki, házas is volt.

Viszont elég problémás személyiség, hogy finom legyek.

25éves korában elvált, volt pár rövidebb kapcsolata, de fél évnél tovább senki sem bírta. Olyan 30 éves kora óta egyesül van, most 67 és egy rigolyás alkesz pöts.

A másik akit ismerek, egy vérbeli anyuci pici fia volt, egy egyszobás házban élt anyukával, csak vele törődött igazán. Hiába lett volna jó parti, anyucit nem lehetett egyedülhagyni, azt az egy-két barátnőt, akit a pasi bemutatott, anyuka kiutálta.

Aztán mikor a pasi nyugdíjas lett, anyuka meghalt. Ő most 75 de még mindig egy tiszta nőt keres, akit elvenne feleségül.

Kevés a nyugdíjas szűzlány...

van egy 40 éves pasi ismerősöm

ö az a barát zonás pasi

jó haver kedves normális a gyerekkel is jól megéri magát még sincsen meg benne az a plusz ami miatt a nőknek kellene

pedig szerintem helyes is magas is

ha csak nem lesz valami csoda akkor ő sajnos így éli le az életét

Nálunk többen is voltak a családban, pl. Júlianna.

Az első világháborúban halt meg a vőlegénye, és ezután egy férfiembert sem kerülhetett a közelébe, 92 éves korában, szüzen halt meg.

A húga, Erzsébet. 36 évesen özvegy lett, és soha többé férfiakra rá sem nézett. 86 évet élt, élete végéig feketében járt. Mindketten családszerető, gondoskodó, jókedélyű emberek voltak, nem érződött rajtuk a keserűség.