Hogyan értessem meg apám új élettársával hogy az elemeknek nem az a legjobb ha a hűtőben tárolja?

" ill ha jön valaki hozzám akkor mindenki értetlenkedik, hogy mi a p..csát keres a frigóban az AA elem"

Ha ilyen helyzetben lennék, elintézném annyival, hogy "Fogalmam sincs, nem az enyém, nem én tettem a hűtőbe."

Ha nem a te keresetedből vásárolja apukád élettársa az elemeket, és ártani nem árt vele senkinek, akkor szerintem hadd tárolja őket ott, ahol akarja.

Ha fölöslegesen teszi, úgy, hogy semmi haszna, szerintem akkor sincs értelme ilyen dolgokon vitatkozni, főleg, ha szeretnél jó viszonyban lenni valakivel, és azt szeretnéd, hogy ő se osztogasson neked kéretlen tanácsokat.

"Biztos hogy megmondom az illetőnek hogy ki teszi a hűtőbe, nem akarom hogy azt gondolják apám vagy én és csak letagadom ezzel. Ugye ezt nem gondolod komolyan."

Én komolyan gondoltam, hogy ezt mondanám (ha már a hűtőnk tartalmáról érdeklődnek), mert egyszerűen ez az igazság, de ettől te nyilván azt tegyél, amit te jónak látsz.

Akikkel én olyan jó viszonyban vagyok, hogy ha nálunk van szilveszteri vagy egyéb buli, nálunk vendégeskednek hosszabb-rövidebb ideig, akkor természetes, hogy otthon érzik annyira magukat annyira, hogy alkalomadtán nyitogatják a hűtőnket, vagyok olyan viszonyban is, meg ismernek annyira, hogy nem vonják kétségbe, hogy igazat mondok.

(Amúgy az se zavarna, ha bárki azt hinné, hogy én teszek elemeket a hűtőbe, nem hinném, hogy bárkivel való kapcsolatomat, vagy a rólam kialakult képét érdemben befolyásolná a dolog. :-)

Ha nekem mondaná valaki hogy "Nem tudom ki tette bele" akkor nem firtatnám tovább a témát pedig tudnám hogy valószínűleg jól tudja ki tette bele.

Figyelmetlenül olvastál, vagy rosszul emlékszel.

Én annyit írtam, hogy ha bárki azt firtatnák, hogy miért van a hűtőben az elem, annyit mondanék, hogy: "Fogalmam sincs, nem az enyém, nem én tettem a hűtőbe."

Ebből nem derül ki, hogy tudom-e, hogy ki tette be, max. esetleg az, hogy vagy nem is érdekel, vagy tudom, de szerintem neki semmi köze ehhez, ezért nem kötöm az orrára.

"De túl van tárgyalva ez a kérdés, nem is értem hogy mertem megkérdezni, én vagyok a hülye igazad van."

Örülnék, ha nem próbálnál szavakat a számba adni, mert se nem mondtam, se nem sugalmaztam azt, hogy hülye lennél. :-)

Az értelmi képességnek meg szerintem semmi köze nincsen ahhoz, hogy valaki szükségét érzi-e vagy sem, hogy másoknak indokolja, hogy mi miért van a hűtőben, és ki tette oda.

"Mostantól én is beteszem az összes elemet és akkumulátort a hűtőbe és majd akkor jobb lesz neki."

Ha te azt tartod ésszerűnek, akkor nyugodtan.

"Addig én sem mondok semmit míg meg nem kérdezi hogy minek van az ott de ha már megkérdezte te akkor minek mondod azt hogy nem tudod?(abban az esetben ha tudod)

Miért, nem éppen arról szól a kérdésed, hogy nem érted, hogy minek teszi oda apukád élettársa?

Ha meg tudod, akkor miért nem mondod meg az ismerőseidnek, ha már ennyire tudni akarják?

"Szerintem nem helyes amit tanácsolsz, egyszer mindenkinek meg lehet próbálni elmondani, abban az esetben ha 1000% biztos vagy benne hogy amit csinál annak nincs értelme és kivételes esetekben(rossz hűtő, magas páratartalom) még káros is lehet."

Bocs, de azt hittem, ezen már rég túl vagytok - nem feltételeztem, hogy úgy írtad ki ezt a kérdést, hogy egyszer sem került szóba "Erikával" ez a téma, mivel le is írtad, hogy egyszer már megkérdezted tőle.

A laptopos példád kapcsán úgy gondolom, hogy egyszer nyugodt hangnemben elmondhatod mindenkinek, hogy szerinted nem célszerű amit csinál, (lehetőleg a tényekre szorítkozva az értelmi képességeinek a kritizálása helyett), illetve azt, hogy tudomásod szerint milyen következményei lehetnek annak, amit csinál.

De szerintem többször nem érdemes erőltetni, (hacsak nem a saját vagy mások testi épségét, egészségét veszélyezteti), mert aki észérvekből egyszer nem ért, valószínűleg az ötödjére sem fog, ha egóból védi a saját nézeteit, álláspontját.

Nekem mérnöki diplomám van, az exem anyukája egyszer kérdezett tőlem valamit, ami kifejezetten a szakterületem. Miután válaszoltam neki, közölte, hogy ez nem így van, hanem úgy, ahogy ő gondolja, és nekiállt bizonygatni a könyvelői végzettségével, hogy ő tudja jobban.

Szerinted nekiálltam vele vitatkozni, megpróbáltam meggyőzni arról, hogy igazam van, vagy ráhagytam, és azóta is jól szórakozom rajta, ha néha eszembe jut? :-)))