A szüleim rámuntak? Van még remény?
Mit tegyek?
A fő gond az apámmal van. Anyámmal már rég nincs olyan kapcsolatom, hogy azt valaha is helyre lehetne hozni, úgyhogy őt most inkább hagyom. Apám soha nem foglalkozott velem túlságosan sokat, de most azt hiszem, végleg belefáradt a dologba. Én már régóta önellátó vagyok, magamra főzök, takarítok, a kisállatot én gondozom stb. Szüleimmel csak reggel találkozom pár percre, amíg elkészülök és húzok suliba, meg késő este, mikor hazaérek. Beszélgetéseink az utóbbi hónapokban már csak arra korlátozódtak, hogy a "nyuszi megint kirúgott egy kis forgácsot a ketrecből, menjek és takarítsam fel", meg "menjek ki a konyhába és mosogassak el utánuk", és reggelenként "öltözzek fel jól, mert hideg van". Nem is tudom az idejét, mikor beszéltünk másról. Nemrég anyám megemlítette, hogy milyen keveset beszélünk, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni. De nem bírta megállni, hogy be ne szólogasson, úgyhogy a végén megsértődtem, és elmentem.
A baj az, hogy apám ma reggel kitalálta, hogy öhm.... - most kitalálok valamit, jó? nem akarom, hogy rámismerjenek. - hogy mostantól kezdve főzzek egyedül. Eddig együtt főztünk, de ő úgy gondolja, most már elég "nagy" vagyok, csináljam ezt is egyedül. Ez volt az egyetlen dolog, ami közben úgy ahogy beszélgettünk, és együtt voltunk. Most már ez is a múlté?
(tudom, hogy korábban azt írtam, régóta egyedül főzök - ez csak egy példa volt)
Egyre többször várja el, hogy kiszolgáljam, takarítsak ki nála, mosogassak el utána - már csak erre vagyok jó neki? Rámunt?
Elsősorban azok válaszát várom, akik már átéltek hasonlót.
Ráduntak?
Hány éves vagy? Fiú vagy lány?
Olvasd el még egyszer legyél szíves... Világosan leírtam, kétszer is, hogy a főzés valójában nem főzés, csak nem akartam, hogy rámismerjenek. Egy egyszerű dologról van szó, amit apám mostantól kezdve nem csinál, pedig eddig az összehozott bennünket. Pedig nem nagy kunszt, eddig azt fejezte ki vele, hogy valamennyire azért törődik velem, de úgy látszik, végül győzött a lustaság.
Nem igazán találhatnak bennem kivetnivalót. Jó tanuló vagyok, ha nem is tökéletes, (de nagyon nem izgatja őket, milyen jegyeim vannak), mindig eltakarítok utánuk, mert tudom, hogy késő este már fáradtak. Igaz, hogy egész délelőtt otthon vannak, és csak délután kezdenek dolgozni, de sebaj. Arról meg szó sem lehet, azzal járjak a kedvükben, hogy Hamupipőkét játszom. A lakásban rend van, tiszta minden szoba. Itthon várja őket a kaja, amit én vettem a boltban, aztán bemennek tévézni vagy netezni a szobájukba. Természetesen külön-külön. Úgy tűnik, ők tökéletesen elvannak így, de nekem van egy kis lelkiismeret-furdalásom. Mi lesz tíz év múlva? Én azt akarom, hogy elmondhassam magamról, hogy én mindent megpróbáltam. Hogy nem csak rajtuk élősködtem és fogyasztottam a pénzüket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!