Mit csináljak? Minek élek ha ilyenek a szüleim?

Szia!

Ilyenekre NE IS GONDOLJ, hogy minek élsz!!!?

Átérzem a helyzetedet, de ilyesmi még csak meg se forduljon a fejedben!!! Ha valami bánt, hívd fel rá a figyelmüket! Kommunikáld le velük! Beszéld meg, mert egyértelműen azt kell tenned! Te lelkileg most nem érzed jól magad, nincs meg a lelki biztonságod, emiatt feszélyezettnek, zaklatottnak érzed magad.

NE HAGYD, HOGY EZ AZ ÁLLAPOT ELURALKODJON!

Két dolgot tehetsz.

1.) Ültesd le őket együtt, ha nem megy, akkor is ragaszkodj mindkettejükhöz, de CSAK ÉDESAPÁDAT ÉS ÉDESANYÁD LEGYENEK OTT, mert ez csak és kizárólag rájuk tartozik! Mondd el nekik őszintén, tabuk és kímélet, jópofi nélkül, mit érzel, mit gondolsz, mi a problémád, és hangsúlyozd, hogy te NEM VAGY JÓL, MERT EZ A PROBLÉMA FENNÁLL!!! Mondd el, hogy mihamarabb megoldást szeretnél, hogy szükséged van rájuk, mert lelkileg nehéz időszakon mész most keresztül.

Azon véleményedet se rejtsd véka alá, amit a kifejtésben leírták (apád élettársa, anyukád viselkedése... stb.) mondj el MINDENT, és beszéljétek át a dolgokat!

2.) Ha egyenesen képtelenség kettőjüket összeültetned, kérj segítséget az osztályfőnöködtől, az iskolaigazgatótól, ha van, akkor inkább az iskolapszichológustól, és neki mondj el mindent! Ő talán még jobb megoldás is lenne, mert úgy vélem, ő mégiscsak felnőtt, őt komolyabban veszik majd, de ott is RAGASZKODJ MINDKÉT SZÜLŐDHÖZ, EBBŐL NE ENGEDJ!

ITT MOST RÓLAD VAN SZÓ!!!

Ha sikerült lépned, írj, mi újság!?

Üdv: MPM28F

Nos, a helyzet az, hogy nagyon úgy tűnik, hogy kissé önző vagy, nem gondolod? Anyukád biztos hogy foglalkozik veled, csak neked semmi sem elég. igen, biztos nagyon szar, hogy elváltak a szüleid, de ez már így alakult. Anyád ahogy írtad már 5 éve egyedül van, nem volt férfi az életében, és most akadt valaki, aki törődik vele, aki kényeztetné. Ti nem tudjátok ezt megadni neki, mert a gyerekei vagytok, nem a pasija. És biztos vagyok benne, hogy lépten nyomon anyád tudtára adjátok mindketten, hogy milyen önző hogy nem csak veletek foglalkozik, és hogy hogy merészeli a szeretetét másra is pocsékolni. Ezzel a hozzáállással ne is csodálkozz, ha anyukád kevesebbet foglalkozik veled, mert nem akar folyton veszekedést.

Ha változtatni akarsz a felálláson, magadon kell először. El kell fogadnod, hogy anyukád szerelmes, és van valaki aki törődik vele. Ha örülsz ennek, és megkérdezed mi van a pasival, meg hogy szívesen látnátok (a bátyád is!) akkor biztos jönne a fickó, és valószínű szimpatikus is lenne. Ha látja anyukád hogy te is örülsz az ő bodogságának, akkor veled is egyre többet lenne és egyre kedvesebb lenne.

Mellesleg megbeszélhetnéd vele, hogy melyik napokon mettől meddig csináljatok külön programot, hogy csak anyád legyen otthon. Szerintem nagyon jó lehetőség lenne ilyenkor barátnőzni, vagy ilyesmi. Ha megadnátok anyádnak a szabadságot, sokkal jobb lenne a viszonyotok.

Egyébként nem tudom mit vársz, hogy itt szidjuk anyukádat, hogy milyen anya? Ezt ugye nem gondolod komolyan. Ő a szülőd, de ugyanakkor egy érző nő is. Lehet hogy még kislány vagy és ezt nem érted, de ha beleesel majd egy pasiba, akkor megérted, hogy milyen rossz, ha nem tudsz vele beszélni és b@szogatnak miatta a szüleid vagy akiket szeretsz.

És mi az hogy ne írjunk csúnyákat? mégis mi a csúnya válasz ebben a kérdésben, hogy megmondja neked valaki netán hogy ne legyél önző, és értsd meg anyukádat is és nőj fel? Mert ez az igazság. Játszod az önző sértett kislányt, akivel senki se akar törődni, de azt már nem veszed észre, hogy esetleg nem is hagyod, és ha nem vagy hajlandó alkalmazkodni, akkor sose fogod megkapni amit szeretnél.

Nem vagy kisbaba, majdnem felnőtt vagy. Anyukád feladatata, hogy melletted álljon, eltartson, ételt adjon, és szeressen. Ezt ő biztosan meg is teszi, csak te féltékeny vagy és mindenbe belekötsz, még az élő fába is. Ha beszélgetni akarsz anyukáddal, akkor mondd meg neki miről szeretnél vele beszélni. Aztán hagyd békén.

Ja és mellesleg ne mondd hogy nem szeret anyukád, inkább ha már itt tartunk te nem szereted őt igazán, csak követelőzöl, meg hisztizel, ahelyett hogy megértő lennél és segítenél neki. Mert a gyerek feladata meg hogy szintén segítsen a szüleinek ahogy tud. Te például megértéssel segíthetnél és néha jó szóval, nem csak követelőzéssel.