Hölgyeim, mit kéne tennie egy férjnek ebben az esetben?

én már 22-23 éves koromtól látom, hogy szülnek körülöttem és sokan a nagy semmire, mondogatom én magamnak, hogy a feltételeket meg kell teremteni stb.

de néha szétszakadok belülről.

megértem őt. ilyenkor sajna nem segíthet semmi

Csak annyi, hogy nagyon akar gyereket, a hormonok meg még ráerősítenek. Szerintem amúgy amiatt is késik neki, mert ennyire stresszel...

Szerintem ha ennyire idegőrlő ez mindkettőtöknek, akkor pár hónap múlva vágjatok bele a célzott gyerekcsinálásba. Ha pl. júniusban nekiláttok, és elsőre összejön, akkor is 2016 márciusa, mire megszületik, vagyis egy év múlva. Akkor meg már azt a pár hónapot a költözésig ki lehet bírni. Az szerintem sokkal rosszabb lesz, ha még másfél évig ezen idegeskedtek, és ténylegesen orosz ruletteztek. Egyikőtöknek sem tesz jót.

Komolyan le kell ülni és végigbeszélni a pénzügyeket, álomat, gyerekvállalást.

Amennyiben viszont TÉNYLEG 1-1,5 éven belül MEGVESZITEK az új lakást, akkor hamarosan élesben is nekiállhattok, mert 10 hónap a terhesség (az utolsó mensestől számítva átlagosan).

Igen kevesen vannak (köztük én is :) akiknek elsőre összejön, az átlag olyan fél év körül van.

Ha a lakásvásárlás VALÓBAN ilyen közel van pénzügyileg, akkor nem kell már ennyit görcsölni, lehet nyugodtan próbálkozni, ha mindketten akarjátok.

Ebben az egészben a leírásod alapján épp az anyagiakat tartom a legfelületesebbe kezelt dolognak.

Üljetek le és beszéljétek át, hogy pontosan mikor, pontosan milyen forrásból és milyen ügyintézési díjjal/határidővel lesznek meg a szükséges feltételek.

Szerintem az egy nagyon jó dolog lenne, ha elmondanád neki azt, amit itt leírtál, hogy MAXIMUM 1,5 éven belül már az új otthonotokban lehettek- és esetleg rá is állíthatod az ügyintézésre, lakásnézésre- aztán lehet próbálkozni, ha mindketten ezt szeretnétek.

Én így biztosan nem vágnék azért bele, több okból sem:

1. hisztivel kierőszakolni valamit nem túl jó

2. a lakásvásárlásnál kalkuláltok ügyvédi díjjal, illetékekkel is (többszázezres tétel!)

3. a legszuperebb lakásnál is alapvető némi tisztasági festés, általában valamilyen beszerzés (bútor, miegymás)- van erre is tőkétek? Ha újonnan veszitek, akkor is be kell rendezni és adódhatnak még ott is beszerelendő dolgok

4. számoltok azzal, hogy az új lakás törlesztője mellett a nejed bevétele is le fog csökkenni legalább az első évben? PONTOSAN kiszámoltátok már, hogy mennyi lesz a járandósága és mennyi a kiesés a korábbi béréhez képest? A kiesésre van valamilyen tervetek? Arra a célra is van félretett pénzetek?

5. bizony gyermekvállalás előtt nem árt egy "kis" tartalékot képezni. Sokat lehet olvasni itt arról, hogy mennyibe kerül az egyébként ingyenes orvosi és szülészeti ellátás, a kezdő babadolgok, kelengyék- de alsó hangon is 2-300 eFt-ot legalább rá kell szánni, és akkor sok dolgokt örököltök vagy használtan vesztek. Erre most megvan a fedezet?

Én is nő és anya vagyok, de nem értem a hiszti okát- olyan közel a cél- jó lenne a babavárás és a gyermekszületés utáni egyébként is stresszes, fáradt időszakot nem azzal töltenetek, hogy a pénzen vagy annak hiányán veszekszetek.

(és hidd el, a legpontosabb számítás végét is szorozd meg 1,2-vel :)

Női szemmel nézve NEM, nem normális ez a viselkedés.

30 felett szültem, biztos anyagi körülmények közé, nem idegbetegeskedtem minden hónapban és semmi hátrányát nem látom (sőt, inkább előnyét a kiegyensúlyozottság és az anyagi biztonság szempontjából).

Jó, hogy kiírtad a kérdést, de a feleséged viselkedése finoman szólva sem tolerálható sokáig.

Hasonló a helyzetünk a várakozás szempontjából, csak én a női oldalt képviselem. Leírom, nálunk hogy van, hátha segít neked egy kicsit megérteni.

Nehéz lehet férfiszemmel, ez ilyen női dolog, ezt nemcsak magaom tapasztalom, ennek ellenére korábban nem akartam elhinni, hogy ilyen van. Azt meg főleg nem, hogy nálam is így lesz. 25 évesen még nem akartam gyereket, csak majd 30 után valamikor. 26 évesen meg egyszerűen teljesen rákattantam a témára, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra, aztán ez erősödött még tovább... Ez tavaly volt, még pár hónapot kell várnom, de nagyon nagyon nehéz volt az elmúlt 1 év. Dettó úgyanez volt, ha megszakításosan védekeztünk, vártam, hogy ne jöjjön meg, sőt én még korán tesztelgettem is... Aztán ezzel mondjuk felhagytam, mert rájöttem, hogy így nem lehet kibírni a maradék időt.

Nálunk mondjuk a munka miatt kellett halasztani, de ahogy te is, az én férjem is örült volna a babának már mióta eldöntöttük, hogy hamarosan lesz, és a védekezést sem vesszük már olyan szigorúan. Egyszer mondjuk erre ki is akadtam, amikor még vártam, hogy ilyenkor ne jöjjön meg, és még kértem is, hogy védekezzünk rendesen inkább, mert nagyon rossz ez a bizonytalanság. Aztán szerencsére lenyugodtam, és ezen már nem izgulok, úgy is tudom, hogy így sokkal kevesebb az esély, hiszen rengeteg embernek beválik ez a müdszer és csak akkor lesz baba, ha élesben csinálják.

Nekem a munka elég nyomós érv, és mégis nagyon-nagyon nehéz. Olyan erős ösztön ez, vagy hormonok, vagy nem tudom mi, amit nem tudom, hogy egy férfinek hogyan lehet elmagyarázni, mert olyan szinten vágysz rá, hogy folyton ezen jár az agyad, erről olvasol, ekörül forognak a gondolataid, minden sejtedben érzed, hogy ezt akarod. Nem mindenkinél van így, de a feleségednél úgy tűnik igen, és sok más nőnél is - mint pl. nálam. Pont emiatt én nagyon figyelek, hogy a férjemmel ne csak erről beszélgessünk, de ehhez sokszor komoly önuralom kell.. Segít, ha van egy barátnő, akivel beszélhet ezekről.

Nekem sikerült egy olyan témát találni a munkámban, ami most leköti a figyelmem egy részét, imádom csinálni, és így kicsit könnyebb, de még ígyis nagyon nehéz még mindig. Hiába a nyomós érv, a racionalitás, ilyenkor az már nem érdekli a nőt. Megértem, hogy saját lakásra akartok spórolni, de ha mindneki arra várna, akkor jóval kevesebb gyerek születne. Főleg ez a remélhetőleg is még ott van, azaz bizonytalan, hogy mikor jön össze. Köthetnétek valamilyen egyezséget, hogyha eddig és eddig a pontig nem jön össze a pénz, akkor akkor is nekiláttok, ha albérletbe születik. Akkor leglaább tudná, hogy mennyi időt kell még várnia.

Persze az sem biztos, hogy ez segít, mert ez az érzés olyan erős, hogy az ember lánya MOST akarja, lehetőleg úgy, hogy a gyerek is már a kezében legyen, és még azt a 9 hónapot se kelljen kivárni:)

Sokan mondják, hogy ilyenkor élvezni kell a fiatalságot, a legszebb évek ezek, mikor még nincs meg a gyerekkel járó kötelezettség, meg vissza fogjuk sírni. Ez eddig oké, de ha én már annyira szeretném, hogy emiatt nem tudom élvezni ezeket a bizonyos éveket? Persze igyekszem, amennyire tudom. Minden nap hálát adok a férjemért, és ha egyáltalán nem jönne össze a gyerek, akkor sem lenne vége a világnak, mert nagyon szeretem. De nagyon szeretnék már azon lenni, hogy összejöjjön.

Beszéljetek erről, próbáljatok valamilyen kompromisszumot kötni, mert a feleségedet a korábbi megállapodás már nem nyugtatja meg, és a megállapodásokat is lehet módosítani. Nálunka férjem elég szigorú ilyen szempontból, nem sikerült rávennem. Bár ő mondaná - dühében, avgy akárhogy, ,,hogy akkor csináljalak fel most? - . Hát én már vetkőznék is, akárhogy is mondja:D

Nagyon rendes tőled, hogy meg akarod őt érteni. Első lépésként újragondolhatnád, hogy mennyire fontos, hogy azonnal meglegyen a lakás. A baba átlagosan 6 hónap alatt szokott összejönni, de ez lehet ennél jóval több idő is, főleg, hogyha rendszertelen a ciklusa (majd ha élesben rajta vagytok a dolgon, aviva tornára esetleg elküldheted, és te is csinálhatod vele, neten is fentvan a könyv, helyrerakja a ciklust, és segíti a peteérést).

Szóval ha most nekiállnátok, akkor ha összejön 6 hónap múlva, és újabb 8 hónap és 20 nap, mire megszületik, akkor az már több, mint 1 év. Persze számolni kell azzal is, hgy azonnal sikerül, ezt nem lehet tudni előre.

Az előnye annak, hogy most kezdtek neki, hogy talán nem kattan majd be annyira, ha nem jön össze azonnal az első pár hónapban, mondván ,,még úgyis a lakásra spóroltok". De készülj fel, hogy valószínűleg nem lesz könnyű, és tömjed belé majd a zöldturmixokat, meg a magne B6-ot, hogy ne legyen depressziós, ha nem azonnal sikerül. Ha meg igen, akkor meg pont a baba miatt:)

Úgy tűnik, ha maradtok az eredeti tervnél, akkor további hasonló 1,5 évre készülhetsz fel. Én mondjuk lenyugodtam már szerencsére, de még ígyis minden hónapban ellövök pár poént, meg be is próbálkozom, hogy egyáltalán ne védekezzünk már, de nem jött be eddig. Férjem néha panaszkodik, hogy milyen gyorsan megy az idő (úgy általában), ilyenkor én is bólogatok nagyban, hogy szerencsére igen, de mehetne még ennél is gyorsabban. Ilyenkor mindig furán néz rám, de aztán leesik neki, hogy miért mondom.

Kérdező, írd majd meg, hogy hogy döntöttetek, sikerült-e dűlőre jutni az asszonnyal:)