Hogyan lehet a leghatékonyabban lerázni a jogtalanul, pofátlanul követelőző embert?
Röviden megpróbálom összefoglalni a dolog hátterét:
A férjemtől elvált az exneje, van egy közös gyerekük. Ezután néhány évvel mi megismerkedtünk, összeházasodtunk és épp úton van az első babánk.
Anno a férjem a közös lakásukat otthagyta az exének és a gyereknek, hitelre vették, a férjem fizeti még most is a teljes törlesztőt, az exneje részét is. Az exe nem fizet lakáshasználati díjat, és extra magas gyerektartást kap. Szóval a férjem több mint korrekt és nagyvonalú.
Mi egy másik lakásban lakunk, amit a férjem a válása után az örökségéből vett.
Amint az exnej megtudta, hogy gyerekünk lesz, elkezdte azt követelni, hogy a férjem a közös lakásuk 50%-os tulajdonrészét ajándékozza az ő közös gyereküknek, amint az ingatlan tehermentessé válik. Ez kb 15 év múlva esedékes, de az exnej szerint a férjemnek erről most azonnal alá kellene írnia egy szándéknyilatkozatot. A férjem ebbe természetesen nem ment bele.
És az exe, amint világossá vált előtte, hogy nem fogja megkapni amit akar (illetve pofátlanul követel), elkezdett minket gyámhatósággal fenyegetni, hogy majd hivatalos úton megakadályozza a láthatásokat, ha már a férjem "szar apa" és "hajléktalant akar csinálni az elsőszülött gyerekéből".
És itt jön a kérdés lényege, hogyan lehet hatékonyabban leállítani ezt a pofátlan nőszemélyt? A férjem szerint valamilyen kompromisszumos megoldást kellene vele keresni. De én nem értem, mi lehet a kompromisszum akkor, ha az egyik fél akar valamit, a másik viszont nem.
Nekem az a véleményem, hogy az effajta hisztit pontosan úgy kell kezelni, mint a gyerekeknél. Szépen nyugodtan, mosolyogva nemet mondani annyiszor, ahányszor csak felhozza a dolgot. Akárhogy vergődik, hisztizik, fenyegetőzik, kategorikusan és következetesen nemet kell kondani egész addig, míg meg nem unja és be nem fejezi. Mert attól félek, hogy ha akár csak részben is, de engedünk neki, akkor vérszemet kap és még többet fog követelni. Például még magasabb gyerektartást, vagy az általunk használt lakás 50%-át a gyereke nevére, vagy bármi hasonlót.
Ti mit gondoltok, a férjemnek van igaza vagy nekem? Hogyan lehet tartósan befogni az exnej száját, az én megoldási javaslatommal, vagy pedig valamilyen kompromisszummal?
"Miért nem nevelitek ti a gyereket? Vagy nem akarjátok?"
Valószínűleg (legalábbis a pszichológus szerint) nagyon megviselné, ha hirtelen elszakítanánk az anyjától és innentől velünk élne. Még kicsi hozzá, a szakember szerint legalább 3-4 év, mire ez megvalósítható lesz különösebb trauma nélkül, és az lenne a legjobb, ha a gyerek maga kérné.
válasza:
válasza:Jó, ez csak a duma.
Viszont a férjed egy balek, erre nincs mit mondani. Fizet mint a katonatiszt, de a gyerekét nem akarja nevelni mert így egyszerűbb az élete, pénzzel tömni őket. Nem csoda ha vérszemet kapott az ex, a gazdag birkát a legjobb fejni.
válasza:Szia!
Nem tudom ilyenkor hogy van a tulajdonrész 1\2 az ex és 1\2 a férjed? Azt mondod hitel is van rajta. Most nem tudom jól értem e, hogy azt kéri az ex hogy írassa a gyerekre a férjed 1\2 részét? Tehát a ti gyereketek ezzel ki lenne zárva ebből az örökösödésből később. Ez így ebben a formában nem igazán jó mármint nektek , én sem mennék bele. Azt sem tudom amíg hitel van az ingatlanon lehetne -e módosítgatni a tulajdonrészeket.Ami szerintem ebben az esetben igazságos lenne(csak hogy megnyugodjon az ex) hogy a férj az ő 1\2 ének a felét azaz a ház 1\4 részét íratná esetleg az első gyerkőcre.Mivel a ti gyereketekre is gondolnia kell. Én úgy érzem ha nekem kéne dönteni a következőt tenném: Nem fizetném az exem részét a hitelből, nem adnák extra magas gyerektartást, de megvenném ami a gyereknek szükséges pl. ruha, tankönyvek, ilyesmi , és csak a normális gyerektartást fizetném ezek mellett.És a gyerekre íratnám az 1\4 részt ha ez megoldható.Vagy az ennek megfelelő összeget, egy olyan megtakarításba ami a gyerek nevére szól, és csak ő veheti fel 18 vagy akárhány éves korában.
válasza:Tisztelt Kérdező!
A férjed jobban tenné, ha nem lenne ilyen nagyvonalú. A férjednek csak annyi kötelezettsége van maximum, hogy a gyereke eltartásába befizessen egy keveset. Az exneje a saját jólétét kergeti. Ergo elvárja, hogy a férjed fizessen minél többet, aminek nagy részét úgyis magára költi, miközben majd ha a férjed gyermeke bekerül m ondjuk a felsőoktatásba, vajon kire fog hárulni nagyobb teher? Ha felnő, ki fogja segíteni a talpra állásban?
Feltételezem, hogy az exneje maximum kedvtelésből dolgozik kiseb munkákat, őt is a férjed tartja el.
Szerintem nem látja teljesen biztosítottnak a hosszú távú ingyen lakhatását, ezért kéne a tulajdonjog, hiszen egy gyerek nem lehet tulajdonos, ezért a nevelője, az exfeleség lesz a tulajdonos. Amikor felnő a gyerek, akkor meg majd otthon tartja 30-35 éves koráig, vagy rábeszéli, hogy "ajándékozza" neki, vagy valamilyen módon elintézi, hogy nyugdíjas korában is ott lakhasson, a saját gyereke csak nem fogja kitenni onnan.
A férjed miért támogatja az élősködő életmódját? A bíróságon semmi esélye nem volt arra, hogy megkapja a gyereket, mert ugye ha nem drogos/alkoholista, akkor mindig az anya kapja. Most miért nem minimumra törekszik? Ha havi 150 e Ft-ot fizet gyerektartásra, akkor is csak töredékét fogják a gyerekre költeni, ha 300 E Ft-ot fizetne, akkor az se változtatna a gyerekre költött összegen....
Ne kedvezzetek annak a nőnek, semmilyen kötelezettségetek nincs vele szemben, a gyereknek meg nincs szüksége rá, hogy egy ingatlan fölött papíron tulajdon joga legyen, amivel az anyja a jóég tudja, hogy milyen hasznot akar magának, de akar az biztos. (Szerintem minimumra kellene törekedni!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!