Mas korombelinél is előfordul ilyen?

Én is így vagyok vele valamilyen szinten. Szeretem őket, meg minden, de néha annyira jó lenne egyedül, hogy kicsit magamra legyek utalva...

17/L

Igen.. De nagyon megnehezítette a kapcsolatunkat a tesómmal az, hog kolis lettem, bár én korábban, 15 évesen.

Az volt,mhogy szerinte en vendég voktam, ő meg őtthon volt, és irigykedett arra, hogy anyuék körbeugralnak, aztán ha lszidtak akkor annak örült.. Perzse ez egxébként is hasonlóan lett volna, csak ebbn az esetben minden eltúlzott, a szülői szigor és az ehhepz kapcsolódő testveri erzes is, és fordítva is, ha épp valami jő volt, akkor azt is jobban irigyelte.

ez teljesen természetes, magától alakul ki.

hallottam a tv-ben egy nagyon érdekes beszélgetést egy pszichológussal, aki arról beszélt, hogy a kamasz kori lázadás, az, hogy a gyerek sokszor értelmetlenül "utálja" a szüleit egy természetes reakció, mert ezzel könnyíti meg a leválást, a szülők és a gyerek is örül, ha a gyerek elköltözik, ha előtte sok volt a vita és a balhé és utána könnyebben tud elkezdeni egyedül élni.

míg azokban a családokban, ahol borzasztó nagy összhang van a gyerek el se akar költözni, a szülő se akarja, hogy elköltözzön és a végén ott lesz egy pán péter szindrómás 40 éves, aki a mama főztjét eszi és nem tud leszakadni róla, még ha el is költözik érzelmileg csüng a szülein (főleg az anyján) amin nagyon megnehezíti, ha nem meggátolja, hogy párkapcsolata legyen.

szóval ez természetes és magától alakul ki.

nekem ennyi idősen nagyon rossz volt a kapcsolatom a szüleimmel, a nővéremmel is, folyton martuk egymást, minden nap ment az üvöltözés és amint elköltöztem én is mintha varázsütésre minden rendbe jött volna. azóta szívesen látogatom őket, sokkal jobban el tudunk beszélgetni, szinte felhőtlen a viszony.

28/N