Hogyan segíthetnék a páromnak, hogy nyitottabb legyen felém?
A barátom 23 éves, és én vagyok az első barátnője. Társkeresőn ismerkedtünk meg, ezt először eltitkolta, de az első csókunk után bevallotta, hogy ez volt neki az első.
Nekem volt már komoly kapcsolatom, nem vagyok már szűz sem. Őszintén örülök annak, hogy a barátomnak én lehetek az első lány az életében. Okos, kedves, jól néz ki, humora is van, úgyhogy könnyen találhatott volna már korábban is barátnőt, de azt mondja, nem akart csupán azért, hogy legyen, inkább várt, amíg eljön a megfelelő.
Nagyon becsülöm ezt benne, manapság ritka kincs az ilyen férfi. Sokszor viszont azt érzem, hogy "tanító néninek" tart, mindig tőlem várja az irányítást, a kezdeményezést.
Nekem ez kihívás, mert nem vagyok egy irányító típus, sőt hozzá hasonlóan elég zárkózott vagyok. Mégis mindig én keresem őt, én szervezek programokat, kezdeményezek beszélgetéseket, mert úgy látom, hogy ha nem tenném, ő csak várna.
(Nem arról van szó, hogy "anyuci pici fia" lenne. Egyedül él, önálló.)
Azt mondja, hogy a tapasztalatlansága miatt nem tudja, mit hogyan "kell", "illik" csinálni egy párkapcsolatban. Nagyon maximalista, folyton aggódik, hogy valamit rosszul csinál, talán emiatt nem tudja igazán levetkőzni a gátlásait.
Én próbálok jobban nyitni felé, hogy elmélyítsük a kapcsolatot, de ez sokszor kudarcba fullad, mert ő elég passzív, és nem nagyon kapok tőle pozitív visszajelzéseket. Küldök neki egy-egy kedves SMS-t, sokszor megölelem, mondom neki, hogy szeretem, hogy hiányzik, ha nincs velem stb. Az ő részéről semmi ilyesmi nincs, nem beszél az érzéseiről, és alig mutatja ki őket. Abból tudom, hogy szeret, ahogyan rámnéz.
Nagyon szeretném, ha megnyílna előttem, és bízni tudna bennem. Szeretném jobban megismerni, szeretném tudni, hogy mire gondol, mit érez. Amikor megismertem, nagyon örültem, hogy hasonló a személyiségünk: mindketten félénkek, csendesek, zárkózottak vagyunk; de most már látom ennek a negatív oldalát is.
Szeretem őt és hosszútávra tervezek vele, ezért szeretnék mindent megtenni érte és a kapcsolatunkért. Fél éve vagyunk együtt.
Az első barátomnak én is ilyen voltam, egyértelműen tanított engem, és elvártam, hogy mindig ő kezdje. Az SMS-ekre eleinte alig válaszoltam, eszembe se jutott, hogy ha nincs benne kérdés, akkor is vissza kéne írni. Hiszen megírta, hogy szeret, én meg nyugtáztam, és kész. Hónapokat kellett várnia, mire azt mondtam neki, hogy hiányzik, és majdnem fél évet a "szeretlek"-ig. Eszembe se jutott, hogy ilyesmiket kéne mondanom, hiszen ezek az érzéseim, kész. Meg nekem az volt az alapvető, hogy párkapcsolatban az az alap, hogy szeretem, miért kéne mondanom. Csak később jöttem, rá, hogy az ilyenek fontosak - mindig mondta, hogy mennyire jó ezt hallani, és akkor úgy már kapisgáltam.
Annyi különbség volt köztem és az általad leírt férfi között (azon túl, hogy én lány vagyok), hogy én mindig megkérdeztem, hogy ez így jó-e, nem baj-e, nincs-e terhére stb.
Szerintem mondd el neki azokat, amik könnyen megfogalmazhatóak pl. ne csak mindig arról beszéljetek, amit te hozol fel, mesélje el ő, milyen volt a napja (de amúgy lehet, hogy egyszerűen nem beszédes típus); kérj visszajelzéseket tőle, mondd el mikről és hogy miért fontos neked; mondd el, hogy nyugodtan legyen bátor, kezdeményezzen dolgokat magától, próbálkozzon, majd szólsz, ha valami úgy nem jó.
Mutasd meg neki, hogy bármit, meg lehet beszélni, semmiről sem szégyen kérdezni, őszintén, nyitottan, úgyis csak a szolgálhatja, és úgyis köztetek marad.
A saját tapasztalatomra alapoztam, és persze itt fordított a szereposztás, de azért remélem tudtam segíteni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!