Mit tennétek a helyemben? Hogyan viselkedjek?

ELőször is ott kezdődik, hogy utálom az anyósomékat, illetve nem is ez a jó kifejezés, egyszerűen idegesítenek. Van 2 fia, de olyan kölünbséget tesz a kettő között, mintha az egyik fiú nem is létezne, azzal közömbös, semmit nem ad, nem is látogatja (speciel ez a férjem). A másikhoz akkor a szatyrokkal megy, nyalja falja őket. Ez nem is érdekel, mert nem kell senkitől semmi, nem is vagyunk rászorulva szerencsére (bár a sógoromék sem). Ami bánt, hogy van 2 szép unokájuk, akikkel igazán sosem törődtek. Nemrégiben született a sógoromnak gyereke, na az az Isten! Sülve főve nyalják falják, azt sem tudják mit vegyenek neki, míg azt észre sem veszik, hogy az én két gyerekem is a világon van. Én sosem bántottam őket a 20 év alatt, de amit most csinálnak az felháboító. Nem is miattunk felnőttek miatt, mert engem tényleg nem érdekelne, feléjük sem megyek, ha nem muszáj, hanem a gyerekeim is már észrevették ez bánt. Annyira jó gyerekek, nem ezt érdemelnék! Most fog érettségizni, ballagni a nagyobb gyerekem. Csinálunk neki ünnepi ebédet, kis összejövetelt. Ezeket a képmutató embereket én nem szívesen látom vendégül, hogyan bájologjak nekik, nem szeretem az ilyesmit, ez nem lenne őszinte, hazugság lenne az egész. Viszont utálatos sem akarok lenni, ha már idehívom őket. De mégiscsak a gyerekeim nagyszülei, hát mos mit csináljak? Ja, és még egy utolsó. A kislányom mikor megszületett, akkor azt mondta, hogy azért nem foglalkozik vele, mert ő nem igazán tud mit kezdeni egy lánnyal, fiú párti, és mindig csak fia volt. Na, most tud mit kezdeni, mert az ujdonsült unoka lány!